Kacsa nevű olvasóm által ihletve eljutotta odáig, hogy pro és kontra érveket gyűjtsek hozzánk, és a MÁV Start szolgáltatásához a Budapest-Gödöllő viszonylatban.

HÉV:

Pro:

• Vonataink pontossága forgalmi zavar nélkül 99%-os. Ettől eltérés gyakorlatilag munkanapokon még csúcsidőben is max. 2 perc
• Budapesten belüli sűrű megállókiosztás. Ebből eredően kedvező csatlakozásaink vannak Rákosmente, a Belváros, Zugló és Kőbánya felé is.
• Ritkán vannak forgalmi zavarok a vonalon.
• Sűrű járatkövetés a fővonalon.
• Gödöllő Szabadság téren minden városi irányba van átszállási kapcsolat a Volán által üzemeltetett helyi járatokra.

Kontra:

• Nincs WC.
• Kevés helyen van bérletváltási lehetőség a hónap minden napján. Egész pontosan két helyen: Budapest, Örs vezér terén és Gödöllő, Szabadság téren. Bár a budapesti szakaszra a bérlet bármelyik BKV pénztárban beszerezhető.
• Helyenként kritikán aluli pályaállapotok. (Igen, Szentjakab, valamint Kistarcsa kórház környékére gondolok...)

MÁV (80a számú vonal):

Pro:

• Gyorsvonatok esetében kisebb menetidő.
• Itt van WC! De csak akkor használd, ha muszáj... :)
• Gyorsvonatok esetében találsz dohányzó kocsit is!
• A kerékpárszállítással nem zavarod utastársaid.
• Bérletet minden olyan helyen be tudsz szerezni, ahol a jegyed meg tudod venni.

Kontra:

• Sűrű forgalmi zavarok és állandó késések.
• A külső kerületekben gyenge a ráhordás. Ha külvárosban laksz, de nem a vasút környékén, jelentős hátránnyal indulsz.
• Igénytelen a megállók többsége.
• A gyorsvonatok többsége Budapesten csak a Keleti Pályaudvaron áll meg, a személyvonatok még hétköznap, csúcsidőben is csak 30 percenként követik egymást, hétvégén mindez 60 percre ritkul. Ezzel szemben a HÉV szerelvényei hétvégén is fél óránként indulnak Gödöllőről nap közben.

Ha már égen-földön Paraméterkönyvezik mindenki, akkor én is megtehetem.

Történt ugyanis, hogy vártam egyenruhában két munkarész között a Frenciek terei buszmegállóban (7-es család, Buda felé), amikor megszólít egy néni, "Áháááá! Maga BKV-s?!" felkiáltással. Mondtam is, hogy, valami olyanféle, miben segíthetek?

Először is cégestől el lettem küldve a p*csába az idős néni által -természetesen szó szerint-, majd megkérdezte, honnan megy a 8-as busz, mert Gazdagrétre akar eljutni, és a Március tienötödike téren az van kiírva, hogy a megálló megszűnt, felszállás a Ferenciek terén. Kissé bepöccentem, de azért higgadtan elmondtam neki, hogy a 15-ös busz megállójában találja a nyolcas buszt, ÉPP ÚGY, MIKÉPPEN EDDIG, ugyanis az volt az első megállója. Mellesleg a buszjárat a Márc. 15-e tér helyett az Astoria-Kiskörút-Kálvin tér-Kecskeméti utca útvonalon fordul meg, és ezt az ingyenes tájékoztatóból tudom, nem vagyok buszvezető. (Közöm nincs a buszhoz, mint tudjátok...) (Szerintem cégen belül azzal a szórólappal még mindíg tele a padlás)

Ezek után megfogadtam, hogy senkinek nem nyújtok segítséget, aki tahó stílusban jön oda hozzám. Sajnos ezt nem tudtam megtartani. Bár azóta nem volt túl sok tulokkal dolgom. (Lekopogom sürgősen.)

Hétfői történetet fogok elmesélni.

Ballagok a vonaton egy három fős hölytársasághoz érkezvén mindenki kéri a neki szükséges jegyet. Kivéve ez alól egy idősebb aki bérletet mutat, de a HÉV bérletet csak egyx pillanatra. Ám már ekkor is gyanús volt valami. Megkértem, hogy legyen szíves még egyszer megmutatni a HÉV bérletét. Ismét csak egy pillanatra mutatta fel, de ekkor már biztos voltam a dolgomban. Amikor mondtam neki, hogy kérem szépen a bérletszelvényét átadni, már kért volna egy 20 kilométeres jegyet, és vonakodott átadni a szelvényt. Mondtam neki, hogy a bérletszelvényt kérem, különben Erzsébet parkon a rendőrök szedik le a hölgyet. Erre átadta a bérletét, kértem még mellé egy személyit.

Elkezdtem neki sorolni összeg szerinti sorrendben a lehetőségeit. (Helyszínen 6 000, csekken 12 000, de akkor az átragasztott érvényesség miatt kobzás, stb...) Miután csekket kért, megkérdezte, hogy ki fogja őt kárpótolni, hogy én elvettem az ő bérletét. Mondtam neki, hogy így senki. Hamis értékszelvénynél nég kártérítést vár?! Ahogy vettem fel az adatait, megkérdeztem tőle, hogy nem volt jobb ötlete februárig, mint a hamisítás, ha már ezek után díjmenteen utazik?

Erre nekem támadt, hogy ha nem szűnt volna meg a nyugdíjas bérlet, akkor még mindíg becsületes lenne. Mondtam neki, hogy ezzel kapcsolatos panaszával 3 helyre fordulhat: a Gazdasági- és Közlekedési Minisztériumhoz, amiért egységes a tarifarendszerünk a MÁV-val és a Volánnal, a Fővárosi Önkormányzathoz, mert nem ad saját hatáskörében Budapesten kívülre kedvezményt, valamint a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársasághoz, amiért a saját költségvetéséből nem gazdálkodja ki, hogy neki nyugdíjas bérlete legyen.

Mindent summázva megjegyezte, hogy drága út volt neki az aznapi hála nekem. Mondtam neki, hogy ezt kizárólag magának köszönheti. Végezetül megkérdezte, hogy leülheti-e a büntetést, mert akkor legalább télen meg an oldva a grátisz fűtés fűtés és koszt.

Cinikus, mondhatom. 64 évesen bérletet hamisítani...

Szintén tegnap délutáni eset a következő:

(Ebből is látszik, hogy nem volt eseménymentes az a napom... :P)

Délután Pest felé nincs épp tömegnyomor a vonatokon. Mogyoródony olyan kocsiba szálltam át, ahol egy lány állt az ajtóban és épp búcsúzkoödott az ajtóban a pasijától. Amikor odaértem hozzá, mondta, hogy baj van, mert nincs nála apró csak egy tízezres.

Na akkor felszisszentem, és mondtam, hogy az eléggé ciki, mert abból már van egy, plusz egy húszezresem, és még sacc per kábé hat rugó apró, úgyhogy eléggé "Mission Impossible" a visszaadás. A srác akart felnyújtani a lánynak egy kétszázast az utolsó pillanatban, de abban a pillanatban, amikor előhúzta a zsebéből, az ajtók bezáródtak. A jegy már lyukas volt, nyugta megírva, most mi legyen?!

Ekkor szólt a hölgyemény, hogy a barátnője Szilason száll fel, majd kér tőle. Hál' Istennek így meg lett oldva az ügy, de az a kínos vigyorgás percig, ami mindkettőnket jellemzett odáig... Na azt nem kívánom senkinek... :P

Mellesleg aznap délelőtt a tizesből úgy adtam vissza, hogy a végén már egy zsák apróval (az utlsó 300 forint már ötvenesekben lett neki visszaadva) lett gazdagabb Szent István lobogtatója. Erzsébet parktól Mogyoródig neki adtam vissza, minez a reggeli csúcsban.

Sajnos mostanában már egyre kevésbé figyelünk egymásra. Ha magukba szállunk, ezt mindannyian beismerhetjük. Ámde ma láttam valami szívet melengetőt.

Délután Szilasnál szálltam át, amikor láttam a peron elején egy vasággyal együtt 50 kilós fiatal lányt, aki kétségbeesetten nézett agurulós bőröndre, és már elindultam, hogy feltegyem a terjedelmes tatyót.

Ekkor megláttam egy max. 22 éves fiatalembert, aki leszállt a hölgy poggyászáért, megvárta, amíg felszáll a hölgy, és utána feltette a bőröndöt a kocsiba, majd visszaszállt a vonatra. Amikor odaértem a hölgyhöz, megkérdeztem tőle, puszta kíváncsiságból, hogy ismeri -e a srácot, aki feltette a táskáját a vonatra. (Mellesleg a srác a kocsi másik végén volt)

A lány töredelmesen bevallotta, hogy még sosem látta... Vannak még csodák.

Már vagy két hete, hogy egy utas fordult hozzám a gondjával. Nincs egy fillérje sem, csak a diákja, és Gödöllőtől szeretne eljutni Ilonára. Akkor az utas látta tőlem, hogy megkapta a jegyet, mint az éjjeli csömöri utas egy korábbi posztban. Akkor az abszolút saját zsebből, az utolsó százasom volt, de a táskába tettem, és az utas jegyhez jutott. Nem először láttam a srácot, mellesleg bérletes.

Vasárnap utaztam a HÉV-en, teljesen civilben, hazafelé. Az esetre már nem is emlékeztem. A srác megszólított Szilason, megköszönte a szívességem, majd visszaadta a százötven forintot. Nem is kapcsoltam; megkérdeztem, hogy ez most mi, amikor elmesélte az esetet. Akkor esett le, hogy mi történt. Nem számítottam rá.

Remélem, még többször találkozok ilyen becsületes emberrel.

Még tegnap volt, hogíy az utolsó aznapi vonatomon szóváltásba keveredtem egy hölggyel és a fiával, amiért Mogyoródtól Kistarcsáig biciklivel együtt 200 forintból akartak utazni.

Ugyanis a hölgy, aki fogalmazzunk úgy, hogy khm... "rézbőrű" volt, annyit mondott, amikor közöltem vele, hogy egy diák, egy felnőtt és a rozsdás drótszamaruk (nem így fogalmaztam) a BKV számára Mogyoródtól Tarcsáig 570 forintot kóstálnak, hogy lát ő engem elég sűrűn, és "mindíg elteszem a >>zsebpénzt<<"; ergo nem érti, miért szívózok.

Nahát nekem sem kellett több, felszólítottam őket Zsófialigeten a vonat haladéktalan elhagyására, ámde támogatásként kértem még a "háromajtós szekrény" jellegű járművezető segítségét a visszapillantó tükrön keresztül. Nos megérkezett a kolléga, de ekkor már hangos szóváltás zajlott köztem és az utas között, én le lettem hordva egy álszent hímivarsejtnek, én meg visszautasítottam a vádaskodást, és kikértem magamnak, hogy mégis hogy merészel megvádolni azzal, hogy zsebre dolgozok.

Amikor felbukkant a járművezető, és érdeklődött a probléma mibenléte felől, vihar tempóban megtalálták az ajtóhoz vezető utat a renitensek.

Ám a történetnek nincs vége. Ma délután ugyanezzel a duettel találkoztam, bicikli nélkül. Már úgy viselkedtek, mint a ma született bárányok. Megtanultak jegyet venni...

Külön köszönet a járműveztőnek a segítségért!

Drága olvasók!

Kivételesen egy kéréssel fordulok hozzátok! Szeretném lecserélni tényleg HÉV-esre a dizájnom, és ehhez kérek tőletek segítséget!

Nagyon megköszönném! És akkor legalább úgy nézne ki a Kallerblog!, mintha tényleg a HÉV-ről szólna. Előre is köszönöm.

Büszkén jelentem, hogy tegnap óta immár egy éve önnállóan látom el a jegyvizsgálói tevékenységet a HÉV szerelvényein!

Köszönöm a becsületes, fizető utasaimnak a bíztatást, a kedves szavakat, a segítséget, és az emberséget, amit tőlük kaptam, valamint az eddigi közreműködést.

Úgy látszik mindíg vannak olyan gyerekek (biztos, hogy gyerekek?) akiket nem tanított meg az édesanyja, hogy nem dobálunk kővel, autót, buszt, vonatot, egyáltalán semmit!

Ma délután ugyanis ballagtam visszafelé már a vonatomon, Zsófialigeten (Cinkota felé) szálltam vissza a harmadik kocsiba. Akkor szólt az utas, hogy Szilason követ dobtak az utastérbe, és az ajtón megsérült az üvegezés. Saját szememmel konstatáltam, hogy bizony, a sínek közül származó bazaltkő, bizony az alépítmény helyett az utastérben figyel. Üvegszilánkok mindenhol, az üveg pókhálóba repedtek, és bizony néha-néha potyog az üveg az ajtóban lévő maradékból.

Egyből hívtam a diszpécsert, és közöltem vele a szomorú tényeket. Onnan kezdve nem mentem tovább. Mefgkérdeztem az utast, hogy látta -e hogy kiféle volt? "Természetesen" nem látott semmit.

Cinkotára érkezésünk után az ajtót a diszpécser lezárta, és kitett egy matricát: "Az ajtó nem működik.

Az egyetlen szerencse, hogy senki nem volt a kő útjában, vagy ajtó környékén... Belegondolni is rossz, hogy mit csinálhatott volna az utassal a bazaltkő, vagy esetleg a kirepülő üvegszilánk... Ez már nem olcsó játék hülyegyerekeknek!