A lovagias utas
2008.09.11. 22:14
Sajnos mostanában már egyre kevésbé figyelünk egymásra. Ha magukba szállunk, ezt mindannyian beismerhetjük. Ámde ma láttam valami szívet melengetőt.
Délután Szilasnál szálltam át, amikor láttam a peron elején egy vasággyal együtt 50 kilós fiatal lányt, aki kétségbeesetten nézett agurulós bőröndre, és már elindultam, hogy feltegyem a terjedelmes tatyót.
Ekkor megláttam egy max. 22 éves fiatalembert, aki leszállt a hölgy poggyászáért, megvárta, amíg felszáll a hölgy, és utána feltette a bőröndöt a kocsiba, majd visszaszállt a vonatra. Amikor odaértem a hölgyhöz, megkérdeztem tőle, puszta kíváncsiságból, hogy ismeri -e a srácot, aki feltette a táskáját a vonatra. (Mellesleg a srác a kocsi másik végén volt)
A lány töredelmesen bevallotta, hogy még sosem látta... Vannak még csodák.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Athee · http://amegmiafacom??? 2008.09.18. 13:24:52
"Múlnak a gyermek évek, nincs visszaút..."
Szerintem megérted mire gondolok Dióka! :)
bandeenator · http://kritika3.blog.hu 2008.09.19. 22:55:06
Én asszem 2006-ban cselekedtem hasonlót, nyaralásból visszajövet :D
A gyors 7-esen voltam, gurulós bőroönddel, hátizsákkal. A Keletinél készültem leszállni. Egy nő szintén hasonló méretű bőrönddel. Mivel azt hittem, másképp nem jutok le, hát megfogtam az övét is, és valahogy a kettővel leszálltam. (Mindehhez részemről 176 cm 53 kg társult akkor)
Természetesen megköszönte.
Utolsó kommentek