A lovagias utas

2008.09.11. 22:14

Sajnos mostanában már egyre kevésbé figyelünk egymásra. Ha magukba szállunk, ezt mindannyian beismerhetjük. Ámde ma láttam valami szívet melengetőt.

Délután Szilasnál szálltam át, amikor láttam a peron elején egy vasággyal együtt 50 kilós fiatal lányt, aki kétségbeesetten nézett agurulós bőröndre, és már elindultam, hogy feltegyem a terjedelmes tatyót.

Ekkor megláttam egy max. 22 éves fiatalembert, aki leszállt a hölgy poggyászáért, megvárta, amíg felszáll a hölgy, és utána feltette a bőröndöt a kocsiba, majd visszaszállt a vonatra. Amikor odaértem a hölgyhöz, megkérdeztem tőle, puszta kíváncsiságból, hogy ismeri -e a srácot, aki feltette a táskáját a vonatra. (Mellesleg a srác a kocsi másik végén volt)

A lány töredelmesen bevallotta, hogy még sosem látta... Vannak még csodák.

Szerző: Dió, a kaller

3 komment

Címkék: utas

A bejegyzés trackback címe:

https://kaller.blog.hu/api/trackback/id/tr65659471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Athee · http://amegmiafacom??? 2008.09.18. 13:24:52

Ehhez egy valamit fűzök csak hozzá:

"Múlnak a gyermek évek, nincs visszaút..."

Szerintem megérted mire gondolok Dióka! :)

bandeenator · http://kritika3.blog.hu 2008.09.19. 22:55:06

Ilyen is van?

Én asszem 2006-ban cselekedtem hasonlót, nyaralásból visszajövet :D

A gyors 7-esen voltam, gurulós bőroönddel, hátizsákkal. A Keletinél készültem leszállni. Egy nő szintén hasonló méretű bőrönddel. Mivel azt hittem, másképp nem jutok le, hát megfogtam az övét is, és valahogy a kettővel leszálltam. (Mindehhez részemről 176 cm 53 kg társult akkor)
Természetesen megköszönte.

pizsama 2008.10.21. 10:11:05

Szerintem egy normálisan nevelt fiatalembernél ez alap. Hölgyeknek, kismamáknak, öreg néniknek, bácsiknak illik segíteni. Hányszor emeltem én már fel s le bőröndöt, cvekkert, babakocsit vonatra, villamosra, metrólépcsőre. Ha van két erős karom, akkor miért sajnálnám azt a pár másodpercet embertársaim megsegítésére.
süti beállítások módosítása