Tegnap volt egy olyan esetem, ami kissé rendkívüli volt, és talán embertelen is részemről.

Mogyoródon az egyik fiatal srác megpróbált kikerülni úgy, hogy abba a kocsiba szállt át, amelyikből én közeledtem felé. Visszaszálltam az eredeti kocsimba, és annyit mondtam: "Minden kocsi Gödöllőig közlekedik, az is, amelyikben én vagyok." Mondta, hogy nagyon sajnálja, de órára kell sietnie, de nincs nála pénz, annyi, amennyibe a kiegészítő kerülne. Erre fel én csak annyit mondtam, hogy a megkerülésem megkísérlése miatt a méltányosságomra nem számíthat.

100 forint volt nála, ezzel még meg is egyeztünk volna, ha Mogyoródon nem szállogat semerre. Akkor ugyanis kiállítottam volna neki a diákot Mogyoródtól Gödöllőig, és mintha mi sem történt volna dolgozok tovább. A neki kellő jegy Budapestről egy kiegészítő jegy lett volna.Ezek után felajánlottam neki a pótdíjazást, amihez kértem egy iratát. Ő nem volt hajlandó átadni. Ekkor közölem vele, hogy a mindentől távol eső Szentjakab megállóhelyen le kell szállnia a vonatról és az utazását a következő (30 perccel későbbi) vonaton folytathatja.  Erre ő csak annyit reagált, hogy ő sietne vizsgázni, és nem fog leszállni. Ekkor érkeztünk meg a megállóba, és adtam egy "Féket húzd meg!" jelzést a járművezetőnek az indításjelző gombbal, és egy "Megállj!" jelzést a fehér fényű lámpával. Mindezt megtoldottam azzal, hogy annyit mondtam a srácnak, hogy biztos van a vonaton olyan utas, aki szívesen segít neki leszállni, mert menne haza a családjához.

Ekkor a tisztelt utas megértette, hogy az utazásból kizártam, de még volt egy elkeseredett kísérlete arra, hogy másik kocsiba szálljon át, de ezt a járművezető megelőzte egy gyors ajtózárással, mivel akkorra az amúgyis gyér forgalmú megállóhelyen az utascsere befelyeződött.

A mai napon történt velem valami, amit szerintem érdemes megosztani veletek.

Tisztelt utasom Kerepes és Zsófialiget között kért tőlem egy diákjegyet Gödöllő, Erzsébet parktól Kistarcsa kórházig (125 forint). Ezzel még nem is volt semmi baj. Elkezdtem megírni a nyugtát annak rendje és módja szerint. Miután a nyugta elkészült, és megkaptam a pézt érte, letéptem a jegyet miközben a fülem hallatára telefonált: "Még Cinkotán sem vagyok, X-ék várnak rám kocsival Örsön." Erre én elmosolyodtam, és csak annyit kérdeztem, hogy ugye van minimum 25 forint fölösleg még nála? Mialatt a nyugtát áthúztam, és ráírtam, "RONTOTT". Főleg, mivel Budapest Köigazgatási határáig a félárú kiegészítő nem 125, hanem 150 forint. Elővette a további 25 forintot, én kezeltem neki immár a korrekt jegyet (mutatott mellé budapesti bérletet...) és kiállítottam az új nyugtát. A srác ezek után elnézést kért, én meg továbbmentem. De megígértem neki, hogy legközelebb úgy állítom ki neki a jegyet, mintha Kórháznál megszakította volna az utazást... :)

Nem rosszindulatból, csak azért ha jobban belegondolunk, szerintem neki sem azon a 25 forinton múlt...

Kollégám mesélte ugyan, de velem is történt már hasonló. Talált valamit a minap a vonaton. Arra már nem emlékszem, hogy mit. Épp csömöri HÉV-en dolgozunk, és a szabályok szerint a talált tárgyat a vonat végállomásán vagyunk kötelesek leadni. (Befelé be kell adni a járművezetőnek, hogy adja le Örsön. A kollégától megtagadta a csömöri forgalmi szolgálattevő a talált tárgy átvételét. Bevitte Cinkotára, és ott is megtagadták az átvételt. Végül a szintén Cinkotán szolgáló diszpécser vette át tőle a tárgyat.

Nem mellékes a kérdés, hogy azért mert 2 perc papírmunka van vele, már derogál segíteni a jegyvizsgálónak, aki hurcolja talált motyót, meg az utasnak is, aki esetleg keresné? Volt olyan, hogy befutottam én is talált cuccal Cinkotára, és azzal várt a diszpécser, hogy telefonon ott két perce keresték a kezemben lévő szatyrot.

Amúgy minden este a talált tárgyak bekerülnek Cinkotára, és onnan másnap reggel az Akácfa utcába. Régebben elveszett dolgaink után érdemes érdeklődni az Ügyfélszolgálaon, vagy a BKV ingyenesen hívható zöld számán. (80/40-66-88)

Olvasómtól kaptam a levelet, ezért szerkesztés nélkül teszem közzé a gépelési és nyelvtani hibák fölött kéretik átsiklani ;) (Az említett társaságok ugyan OFF-ok, de a lényeg nem változik:

Hello

Én csak most találtam a blogodra. Azt mindenképpen jónak tartom,hogy te is csináltál ilyet mert "ellenetek" már van elég.
Én álltalában vonattal utazom és van vele elég sok problémám.
Elég drágák a jegyek és a bérletek és ez elég húzos annak fényében,hogy állandóak a késések stb. Nem kérek
sokat azt hiszem ha azt mondom,hogy legyen tisztaság, pontosság, figyelmesség. Csakhogy:
A MÁV pl most vett új vonatokat a FLIRT nevezetű igen tetszetős vonatokat amiket szeretnének elöb utóbb beállítani az elővárosi közelekdésbe, kérdem én meddig lesz tetszetős??????? Mert azok a vonatok is szépek és tiszták voltak egyszer.. és nem attól néznek ki így hogy tiszta kosz minden. Az a baj hogy jönnek majd a kis drága firkászok akiknek olthatatlan vágyuk van hogy azt a kurva teget odategyék, majd jönnek a gyíkarcok akik azzal fejezik ki a nagyságukat,hogy apróra szaggatják az üléseket..
Én nagyon rég utazom vonattal, volt már pár kaller akivel találkoztam. Sokszor volt úgy hogy beszélgettem is velük. És képzeljétek ők is emberek. :)))) Az utasok nagyon sokszor bunkók, ezt nyugodtan bevallhatjuk. És itt most nem a : "nem veszek jegyet, szemét a kaller " című nótára gondolok. Hanem arra hogy sokaszor még csak emberi hangot sem képesek az emberek megütni velük szemben. Mintha az embereknek alanyi jogon járna,hogy ha őt a főnök baszogatta, vagy a gyerek utálatos, a férj meg hülye akkor azt ki kell tölteni valakin, erre ugye a legalkalmasabb a jegyvizsgáló.
Nem egyszer vettem észre,hogy volt olyan kaller akik leszáll a vonatról és hagosan köszönt mindenkinek, és pl. nagyon jó volt hallani.
Tényleg sok olyan ember van aki bunkó de ebből nem lehet kiindulni.

A múltkor éppen egy kallerrel beszélgettem el arról,hogy ő miért nem tesz semmit a dohányzás ellen, merthogy a drága dohányosok hasukra ütnek és kijelöltek egy kocsit, akkor itt most már lehet és ha valaki szól akkor kizavarják a picsába. Kismama, gyerek nem számit semmi, mert bizti nem birja ki azt a kurva 1 órát max amit a vonaton ül. A kalauz volt olya kedves és elmondta,hogy nekik nincs is joguk hogy ezt megszüntesség, az ÁNTSZ foglalkozik ezzel. Én levelet írtam nekik akik azt mondták kivizsgálják az ügyet. :))) hehehe, néhány hét múlva küldték az értesítést hogy bocs nincs elég emberük, és a rendörség nem biztosítja a felvigyázó embert az akadékoskodó emberekhez. Ugyhogy zsákutca.
Szóval én mindig is igyekeztem emberi módon beszélni velük, ehhez mondjuk már az is hozzátartozik hogy van amelyiket már ismerem mert a hosszú évek alatt volt rá lehetőség.

Másik : a vasutas sztrájk alatt volt,hogy busszal mentem be. Találkoztam hazafele ellenőrökkel, akik között az egyik igen látványos szemüveget viselt (érsd: szifon) és kicsit furább volt a többinél. Ő nézte meg az én bérletem és,hogy őszinte legyek alig látta így is, ezért hosszan és elég közelről nézte. Viszont sokkal emberibb volt mint a társai. Nagyon örültem neki,hogy legalább ellenőrnek alkalmazzák és mielött valaki megszolná valljuk be őszintén, hova is alkalmaznának egy ilyen adottságokkal rendelkező embert????
Sehova.
Persze lehet ilyenkor olyat mondnai,hogy:én normálisan viselkedtem mégis bunkó volt, de ne felejtsdük el,hogy akkor megint csak álltalánosítunk.

Elöbb talán az emberek utazási kultúrájának kéne megválatozni és miért nekünk mert mi vagyunk többen egy fecske nem csinál nyarat.

Most egy múlt heti történetet osztok meg veletek, ami miatt kicsit bánkódok :(

Tisztelt utas Csömörre kér egy jegyet, Szilasligetről. Ki is állítom neki Űrjegyen, vonatszámmal, hogy BIZTOSAN elfogadják átszállás után is neki. Ki is fizeti a 250 forintot annak rendje és módja szerint, erre az utas leszáll, Kistarcsa kórháznál. Az ott lévő bevásárlóközponthoz ment, de a sínek túloldala a kórházzal szemben közigazgatásilag Csömörhöz tartozik, nem pedig Kistarcsához.

Szóval restellem az ügyet. Sajnos sikeresen félreértettük egymást.

A mai napon mesélték kollégáim, hogy a BUSzSz "sztrájk" ami inkább polgári elégedetlenségi mozgalom, kezd átmenni inkább szemétkedésbe. Mivel én is olvasok BKV-Figyelőt, ezért hallottam az akcióról, és tőkéletesen megértettem volna, ha hétfőn azt mondja egyik-másik utas, hogy csatlakozik az AZNAPRA meghirdetett engedetlenségi mozgalomhoz, de:

Ez, ha jól tudom, HÉTFŐRE volt meghirdetve, nem egész hétre. (Az eset, amit mindjárt elmesélek ma délelőtt történt) Máskülönben ennek nem feltétlenül az a módja, hogy az ember a vezető-jegyvizsgálót nem veszi emberszámba.

Szóval a történet:

Kollégám feldúltan szállt le a vonatáról, és dőlt belőle a szó, miszerint a Tisztelt Utas hogy "működött közre": Annak rendje, módja szerint a kolléganőm megszólította a szabványszöveggel: "Jó reggelt kívánok, menetjegyét, bérletét kérném ellenőrzésre felmutatni." Utas bámul maga elé, meg sem szólal. Ezek után ismét felkérte az utast, hogy igazolja, hogy a szolgáltatásért az ellenértéket már lerótta, vagy váltson menetjegyet.

Az utas csak annyit mondott, hogy "Neked nem mutatok semmit. Ti sem voltatok pénteken korrektek, mivel nem tudtam benni a munkahelyemre, most én sem mutatok semmit, b@*dmeg!" Erre a kollegina csak annyit reagált, hogy a pénteki sztrájk többek közt az utasok érdekében volt. Mellesleg örülne, ha a tisztelt utas mutatna valamit, vagy leszállna a vonatról.

Kérdem én, akkor is a "köcsög Békávésok" lesznek az inkorrektek, ha majd nem lehet elférni a ritkábban közlekedő vonatokon? A tisztelt utasba ha ennyi belátás sem szorult, akkor már muszáj egyből káromkodnia egy nővel (és most tegyük félre, hogy egyenruhában van)?! Ezek után még tőlünk vár "korrektséget"?!

Valaki árulja el nekem, hogyha az utast leszállítottam, és utána még másik kocsiba ugrál át, akkor utána még miért az én anyám van emlegetve?

1. Hibázott az utas. (Ezzel még semmi baj, előfordulhat mindenkivel. Ha lett volna egy kezeletlen vonaljegye (Budapesten belül dolgoztam) akkor még annyit mondok csak, hogy legközelebb felszálláskor lyukassza is ki.)

2. Miután hibázott, és a magoldási javaslataim között (leszáll, és jön a következővel, netán kifizeti a pótdíjat, vagy átadja az iratait és pótdíjazási folyamatot indítok a Tisztelt Utassal szemben) a vonat elhagyását és a vonaljegy beszerzését választotta.

3. Leszáll, és azt hiszi, hogy nem figyelek, és a jóindulatomat kihasználva átszáll egy másik kocsiba.

Na azt már én sem csípem, ha hülyének néznek. Csodálkozik, ha myomatékosan felhívom a figyelmét, hogy örülnék, ha elhagyná a vonatot?!

Nem lenne utolsó, ha az utas nem nézne minket TELJESEN bolondnak. Mi lenne, ha inkább elszégyellné magát, mert meglop egy önkormányzati céget, ezzel megbukik, és minden egyes ilyen esetben nem csak a BKV-t, nem csak a Fővárost, haem a fővárosiakat és az ország minden adófizetőjét lopja meg.

Bocsánat, ez kicsit össze-vissza volt... :S

Pénteken a sztrájk napján én is útra kerekedtem, hogy meglátogassam a barátnőmet Őrmezőn.

A Volánbuszon minden gond nélkül elfogadták az Utazásimat, ezzel nem is volt gond. Beérve Budapest, Stadion Autóbuszállomásra (ex-BNS), átballagtam az egyes villamos megállójába, és megkérdeztem egy a kofferján üldögélő csajt, hogy mikor ment el az villga utóljára. Rövied, tömör válaszában azt mondta, hogy kábé 5 perccel érkezésem előtt. Ezek után azt gondoltam, hogy az elkövetkező 10 percben biztosan nem látok villamost. Elővettem a cigimet, rágyuffantottam, és már dobhattam is el, mivel a harmadik slukk után be is állt a megállóba a következő villamos.

Átértem az a szellősen kihasznált villamossal (dél körül volt az idő, úgyhogy a szellőségnek itt nincs jelentősége) a Thököly úthoz, és kábé 5 perc várakozás után be is érkezett a megállóba egy Nógrádos csuklós Volvo, aminek a kijelzőjén a KÜLÖNJÁRAT felirat volt olvasható, de amúgy korrektül ki volt rá írva lelaminált A4-es papírra előre, oldalra, és hátra, hogy ő most egy 73-as busz, és hogy a végállomásai az újpalotai Nyírpalota utca, és a Kelenföldi Pályaudvar.

A Kosztolányiról mint tudjuk az alvállalkozói járatok a szokásos menetrendjük szerint közlekedtek. Átkísértem a kedvesem Budafokra a Városház térre, és a 114-essel el is jutottam gond nélkül a kelenföldi városközponthoz. Ott azonban kezdődtek a gondok, ugyanis a 73-ason egy VT-Transmanos MAN-ra tudtam csak felszállni, ami a Körtérnél kezdett egy szardíniás dobozra emlékeztetni. A Blahánál le kellett szállnom, mert a busz belsejéből egy páran el szerették volna hagyni a zsúfolt buszt. Igen ám, de visszaszállni még a harmadik buszra sem tudtam.

Így aztán hosszas várakozás után egy taxit sikerült fognom, bár ez nem a legolcsóbb megoldás volt, mivel több, mint egy ezresembe került a két metrómegálló a Stadionokig... Onnan átvergődtem Volánnal Gödöllőre, és anyu hozott haza autóval Kerepesre, mivel viszonylag akkortájban ritkán van olyan busz (egyet sem találtam) ami ne az autópályát használná.

Ez ugyan picit off topicnak számít, de úgy érzem, meg kell osztanom veletek ezt a történetet.

Utaztam a 92-es autóbuszon a Cinke utca és az Imre utca között. A Bökényföldi útnál felszáll egy kismama, elöl kengurú, benne a pöttöm. Amint ajtótnyitott a buszvezető, bekapcsolta a mikrofont:

"Szíveskedjenek ülőhelyet biztosítani a kismamának. Amennyiben nem tud leülni, nagyon szívesen átadom neki én is a helyem, mert már nagyon zsibbad a lábam, legalább kinyújtóztatom egy kicsit..."

A vezető figyelmességének a hatására a kismamának három ember pattant fel készségesen, hogy átadja az ülőhelyét. Jó volt látni szürke hétköznapjainkban, hogy van még olyan járművezető, aki figyel ilyesmire! :)

"Köszöntjük Tisztelt Utasainkat, és jó utazást kívánunk!"
Csakhogy a titkárnőnket idézzem. :)

Először is a jövendőbeli kollégákhoz intézek pár szót: Megkérlek titeket, hogy az utasokat ne sértegessük itt a blogon se, mivel ez egy bárki számára nyilvános fórum, úgyhogy a jelzős szerkezeteket inkább hagyjuk ki, ha lehet. (Az utas szót ne pótoljuk állatokkal, ne emlegessük a családfáját, csak ha ezt a vonaton, vagy a peronon is megtettük volna a szemébe...) Az anonimitással nem szeretném ha bárki is visszaélne. Akkor sem él a "Mindent szabad" játékszabály, ha civilben vagyunk. Itt maximum sztorizgatunk, és nem azért csinálom az egészet, hogy anyázásba fajuljon, hanem, hogy tudják meg az ügyfeleink, hogy nekünk sem könnyű. Ennyi az összes kérésem egyenlőre. Szerintem nem sok dolog.

Történeteiteket várom a godolloikaller@windowslive.com címen!