Ma el kellett mennem a Kistarcsa kórháznál lévő hipermarketbe egy kisebb bevásárlásra. Amikor leszálltam a zöld hernyóról, döbbenetemet leplezve csóváltam a fejemet, amint látom, hogy -többek közt- anyuka kisgyermekeivel bukdácsol át a síneken, megkerülve a vágányok közötti kerítést. Miután ezen kezdtem gondolkodni, hogy mégis miért veszélyezteti gyerkőce testi épségét (mind a két irányba akkor ment el a vonat, azért nem azt írom, hogy az életét...) leballagtam az aluljáróba, hogy a szabályos útvonalat használhassam a "schwartz átjáró" helyett.

Miután felértem és elhagytam a megállóhelyet, hátranéztem rájuk. Akkor botorkáltak fel a sínek közül a bevágás kitaposott oldalában. Ugyan megálltam az esetet szó nélkül (különben is épp Ákos zenéje szólt a fülemben), de felvetődik bennem néhány kérdés:

1. Vajon akkor is a sínek között botladoztak volna, ha épp indulni készül a szembe irányba menő vonat? (Minden bizonnyal igen. És ha a gyerkőc egy kicsit rakoncátlanabb, akkor megpróbál besétálni az anyja kezét rángatva a vonat elé. "A gyerekekre, az idősekre és a részegekre mindíg vigyázz, mert kiszámíthatatlanok!" (ezt a munkamódszer-átadóm hangoztatta, nem véletlenül))

2. Ha a gyerek ne adj' Isten megbotlik egy keresztaljban ("beton-talpfa"...), egy sínszálban, vagy egy nagyobb zúzottkőben és elesik, akkor épp az anyja fogja neki azt mondani, hogy a gyerkőc milyen botlábú? (Ez mentalitás függő... És akkor még nem is beszéltem az esetleges sérülésről, bár a kórház közel. (Tudom, morbid és cinikus vagyok...) Az esély mindenesetre adott rá)

A régebbi illegális átjárók némelyikénél még mindig kint vannak a táblák: "A pályán átjárni balesetveszélyes és TILOS!" Vajon valaki figyelembe veszi ezeket, vagy csak megy mindenki az orra után az akciós párizsiért?

Tisztelt olvasóink!

A Pályázat című posztban többen jelezték, hogy a megfogalmazás félreérthető. (Az idézet pontosan: "Dió a motorász és én pályázatot szeretnénk meghirdetni...") Ebből kifolyólag szeretne szerkesztőségünk a helyreigazítás lehetőségével élni:

Szerzőnk és blogunk alapítója Dió, bár rendelkezik már jogosítvánnyal az elővárosi vasút járműveire, de egyenlőre még az önnállósítása nem történt meg. Ebből kifolyólag a szolgálatát egyedül nem láthatja el. A Kallerblog stábja bízik abban, hogy a sikeres vizsgáról egy újabb posztban hamarosan be tudunk számolni.

Reméljük, hogy a félreértéseket ezzel el tudtuk oszlatni. A jövőben bízunk benne, hogy a félreérthető megfogalmazás miatt kollégáink a továbbiakban is szólni fognak.

A pályázat azonban nyitott, továbbra is várjuk a frappáns és ötletes e-maileket. Az eddigieket pedig ezúton köszönjük.

Üdvözlettel:

A Kallerblog szerkesztősége

Az utóbbi időben sajnos ismét növekvő tendenciát mutat a rongálások száma. Szavak helyett inkább beszéljenek az elmúlt egy hónapról a képek:

A legutolsó vonatot 13-17 év(!) közötti fiatalok verték szét. Külön kihangsúlyoznék egy fiatal lányt, aki sörösüveggel a kezében azzal büszkélkedett talaj részegen, hogy ő "holnap" lesz 16 esztendős. Akkor ezúton ragadnám meg az alkalmat: "Isten éltessen, kenyéren és vizen téged és a hozzád hasonló kultúrlényeket." Ez a XXI. sz.-i Magyarország, ide vezet az amikor a fiataloknak mindent lehet. Ők dominánsak, ők a "rajok", a menők, a divatosak, a felsőbbrendűek, az egyedfejlődésben elsőbbséget élvezők, egyszóval ők a minden. Majd ők "fognak minket eltartani".

Dió a motorász és én pályázatot szeretnénk meghirdetni "Beszólások a rohangálóknak illetve átszállogatóknak" címmel. Várunk minden olyan vicces, szellemes, stb. beszólást amit kedves bliccelőinknek tudunk elsütni, hogy azzal jobb belátásra bírjuk őket vagy csak szimplán döbbenjenek meg rajtunk, esetleg szégyenjek is el magukat. Hogy példázzam mire is gondolunk:

-A büfékocsi a negyedik kocsi!
-Abban a kocsiban is ugyanannyiba kerül a jegy!
-Ezennel meghirdetem a "Kalauz elöli gyorsfutás" győztesét. Gratulálok. Kérem fáradjon a jegyvizsgálóhoz, ahol átveheti díjját 6.000 Ft ellnében helyszínen, de ha postai szolgáltatásunkat választja, név és cím ellenében kipostázzuk, utólag 12.000 Ft-ért.

A pályázati anyagokat várjuk a kallerblog@indamail.hu e-mail címre, "pályázat" tárggyal. Nyertesek nincsenek, hiszen minden jópofa beszólást megéri elsütni, viszont talán visszahallhatja a szerző valamelyik vonaton a jegyvizsgálótól/motorásztól. Viszont ha lesz olyan, amire azt mondjuk hogy "na, ez tényleg nagyon ott van" akkor valamilyen jutalomban részesítjük.

Mint egy régebbi posztomban említettem, kis csapatunk, vegyesen ráckevei és gödöllői motorászok, jegyvizsgálók illetve civilek, barátaikkal és/vagy barátnőikkel tettek egy több szempontból is felejthetetlen kiruccanást Magyarország talán legszebb, hegyekkel-völgyekkel, hidakkal és alagutakkal teletűztelt, vasutazás szempontjából sem utolsó (sőt eddigi életem első) gyönyörű tájára, a Bakonyba.

"Ez a hír alapvetően kit érdekel?" tehetnénk fel a kérdést. Viszont hogy bizonyítsuk, a BKV-s kalauz és járművezető is tud jól szórakozni, kikapcsolódni, sőt, mi jegyvizsgálók sem vagyunk mufurcok, egyszóval mi is emberek vagyunk, ezért kívántam megosztani veletek a történetet. Talán így, mikor meglátnak az emberek a vonaton dolgozni minket akkor nem az jut az eszükbe hogy mi csak "megvámoljuk" őket a semmiért cserébe, a motorász elől pedig egy analfabéta. (Ezt a jelzőt egy motorász kollégám kapta nemrégiben, mikor kezet mert fogni Dunaharaszti külsőn a váltójával. Hát no comment...)

A történet szempontjából lényegtelen mi és hogyan kezdődött, a lényeg hogy mindenki nagyon várta már a kirándulást. Indulás előtt egy nappal, illetve az indulás virradóján Dió, és egy kevei kollégám (illetve barátnője) társaságában múlattam az időt Ráckevén. Terv szerint mindenki - kivéve 2 ember -...blablabla, nem is húzom az időt... Ott voltunk Bakonyban, egész pontosan Vinyén (jelezvén a település nagyságát, a házak számozása a következő volt: Vinye 1, Vinye 2, Vinye 3...stb) és nagyon jól éreztük magunkat.

Volt ott bambán néző kalauz - nem is egy - , vizihulla, Stalh konyhája a szabadban - Kukta módra,   

...megvadult, örjöngő jegyvizsgáló...

...elmélkedő motorász...

Tájékoztatjuk Tisztelt utasainkat, hogy felsővezeték-karbantartási munkálatok miatt a Ráckevei HÉV vonalán október harmadikán reggel 8 órától este 18 óráig szünetel a forgalom Szigetszentmiklós megállóhely és Dunaharaszti külső állomások között.

A HÉV szerelvényeit a kimaradó vonalszakaszon két féle autóbuszjárat pótolja. Mindkét járat végállomásai Dunaharaszti külső állomás és Szigetszentmiklós Gyártelep állomás.

A H1 jelzésű autóbusz érinti az összes szigetszentmiklósi megállóhely (Szigetszentmiklós alsó, József Attila telep és Szigetszentmiklós megállóhely) környezetét.

Akiknek az uticélja nem az érintett megállók környékén fekszik, a H2 jelű gyorsjáratot vehetik igénybe, amelyek Dunaharaszti külső és Szigetszentmiklós Gyártelep állomás között biztosít közvetlen kapcsolatot. (Lásd a térképvázlatot) A HÉV szerelvények és a HÉV pótló autóbuszok között a csatlakozás késés esetén is folyamatosan biztosítva lesz. További információért keressék az állomásokon és a megállóhelyeken kihelyezett tájékoztatókat!

Kedves olvasóim!

Örömmel tudatom, hogy a járművezetői tanfolyam vége felé hasítunk. A mai napon 3 ember kivételével elmondhatja mind a huszonnégy újonc (harmicegyen indultunk márciusban), hogy már csak karnyújtásnyira van a sárga színű vezetői engedély megszerzésétől.

Hatalmasat léptünk előre, immáron a házi vizsgákon számot adtunk arról, hogy hat hónapi verejtékes munkánk beérett. Prezentáltuk tudásunkat mechanikus, elektronikus és levegős járműismeretből, hibaelhárításból, illetve a Jelzési- és a Forgalmi Utasításból. Ha sikerül holnap a pótvizsga három társunknak, akkor a pihentető holnapi éjszakai vezetési gyakorlat és a hétvége után a Nemzeti Közlekedési Hatóság vizsgabizottsága előtt is megmutathatjuk, hogy mit tudunk.

Hétfőn elméleti, kedden gyakorlati vizsgázunk. Ha mindezen a megpróbáltartáson túljutunk, akkor huszonnégy izgatott szempár várja majd első szolgálatait, miután a vizsgadrukkot még kedden este (leginkább) alkohollal oldjuk. Ezek a szolgálatok még egy tapasztalt "öreg róka" pártfogásában fognak tellni, hogy azután vonalismereti- és önnállósító vizsga után elmondhassuk magunkról: Ránk meri bízni ezer ember az életét.

Köszönjük oktatóinknak a bíztatást, a tudásuk (több-kevesebb sikerrel) való átadását az új generációnak. Köszönjük a járművezetők, a forgalmi szolgálattevők, a váltókezelők, vonatjelentő őrök és nem utolsó sorban oktatóink türelmét. Igyekszünk majd megfelelni az elvárásoknak fél év iskolapadban való üldögélés után.

Péntek hajnalban leáll az utolsó tanulóvonat is, hogy kedden utóljára utasok nélkül megcsillanthassuk, hogy mit is tudunk. Az első szolgálatunknál mindannyiunk szemében a siker csillogásával, felszabadultan mondjuk majd a régi mondatot, új arcként:

"Köszöntjük Tisztelt Utasainkat és jó utazást kívánunk!"

Tegnap történt az eset, hogy épp kollégámmal, Ádámmal utaztam a kettes villamoson, amikor láttuk, hogy egy srác húzza a cipőjével a villamos padlójára ragadt rágót. Hát megesik, hogy belelépünk abba, amit a másik 10 perce sem hagyott szerteszét maga után. Mondta is a magáét rendesen. ("Ezért veszem meg a bérletet?!" Et cetera...)

Ádámmal elkezdtünk dohogni, hogy azért is a BKV a hibás, ha az utas belelép a másik széthagyott rágóiba? Mégis miért, ha egyszer még azóta a végállomásig em jutott el a jármű... Nemhogy a kocsiszínig. Ha meg egy rágó miatt kiállna a villamos egy kanyarból pl. takarítás miatt, akkor meg az jönne, hogy "Hol van a villga?!" Ez már egy fokkal jogosabb lenne. Egyszerűen meg kellene tanulni kultúráltan utazni. Ha esetleg egy kisgyerek szájából esett ki a rágó elővenni egy papírzsebit és felszedni. Nem pedig otthagyni.

Mellesleg utána Vágóhíd végállomáson a HÉV felé közeledve megkérte barátját, hogy szálljanak hátra, mert Pesten kívüli bérlete nincsen... No comment.

Ez a mondat akár a Józsefvárosi piacon is elhangozhatott volna, de félre a tréfát. Történt ugyanis a héten valamelyik délután, hogy az Örs vezér terén beszélgettem az egyik járművezetővel, amikor megláttuk, hogy valaki egy nagy kiterjedésű "valamit" dobott a vágányra, majd mint aki jól végezte a dolgát, továbbment...

Indulási idő előtt pár perccel megnéztük a kollégával, hogy mégis mi lehet az (hátha akadályt képez majd az első vágány állomást elhagyó szakaszán a váltókörzetben... Odaérve megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy bevásárlókocsi maradványait dobta be szerencsétlen barátunk. Így a forgalom feltartása nélkül eltűntettük a cuccost az útból, majd visszaérve a vonathoz leültem az utastérben, a kolléga a vezetőállásra és már repített haza a gödöllői vonat.

Mindez a nyílt pályán, ahol az engedélyezett sebesség 60 kilométer per óra, már komoly veszélyforrás lett volna. Főleg, ha nem a kivilágított lakott területen, vagy esetleg ívben van szerte szét hagyva. Letöri mondjuk az egyik víztelenítő csapot és -legalább a hibaelhárítás idejére- garantált az állva maradás.

És akkor még optimista vagyok, hogy nem esetleg egy olyan levegős csapot tör le, aminél biztos a fekve maradás a segélyvonat érkezéséig. Egy ilyen kocsironccsal rendesen meg tud szivatni rengeteg embert... Elég egyetlen egy hiba. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a vasúti pálya nem szemetes konténer...

A következő post egy hogy is mondjam, "már megint" eset. Történt ugyanis a közelmúltban hogy kis csapatunkkal elhatároztuk hogy meglátogatjuk szép magyar föld dimbes-dombos Bakony nevezetű területét. Erről bővebben a következő posztban. A lényeg ugyanis most nem ez.
Van egy lány ismerősöm aki mindig azzal nyaggatott hogy vigyek már neki BKV-s inget kölcsönbe. Ez azonban feledékenységem miatt állandó jelleggel elmaradt. Egyszer viszont egy kósza pillanatban megláttam egy gyönyörű, vasalt csíkos inget a szobámban. Gondoltam hát, akkor beváltam ígéretem, és meglepem vele a bakonyi túra előtt kedves ismerősöm. Meg is történt, adtam neki egy inget. Itt azonban visszakanyarodnék a kiránduláshoz. Megbeszéltük hogy akkor mi ráckevések egyenruhába fogunk előző este találkozni, és az éjszakát Ráckevén töltjük majd, és valamikor a második vonattal beutazunk Pestre. Ez így is történt, egy dolgot leszámítva: elfelejtettem egyenruhába megjelenni.- a szerk. :) Ott éjszakáztunk Ráckevén, majd a 4.15-ös vonattal elindultunk Vágóhíd felé. Megbeszéltük hogy Dió és én végigmegyünk, de kedves ismerősöm még előtte hazamegy, bepakol pár cuccot, és csak később utaznak le utánunk Vinnyére a párjával, aki mellesleg járművezető. Le is szállt valamikor 5 óra előtt Szigethalom alsón. Itt el is váltak útjaink. Mi Dió kollégával folytattunk utunkat az ismeretlenbe.

Pár óra múlva...(megígérem, egy következő postba leírom a sztori másik oldalát)

Vinnyére bedöcögött a jó öreg piros dízel, a Csörgő. Leszálltak róla az elkóborolt ráckevés kollégák és a következő szituáció zajlott le: Mind a ketten adtak egy hatalmas "köszönöm puszit" az arcomra, és megköszönték...

Adam a kaller:- Mit köszöntök?
Utánuk jött ráckevések: -Basszus, majdnem megvertek... Csak az ing...(Izé meg ecet)... Hála neked...

(Először azt hittem hogy irónikusan értik az egészet, és igazából ez egy lecseszés akar lenni, mert hogy az miatt kötötte bele hogy BKV-s ing volt rajta. - a szerk.)
A post lényege csak most jön. Ismerősöm a következőről számolt be: Miután leszállt Szigethalmon, hazafelé sétált, és már körülbelül 3 háznyira lehetett a házuktól mikor az úton széltében 8 fiú és egy lány roma származású fiatal messziről kiabálta hogy aki velük szembe jön azt jól megverik, és még meg is rugdossák. Sejthetitek hirtelen milyen ideg és pánik lehetett urrá rajta, végig lesütött szemmel ment, és csak remélte hogy nem lesz baja. (Tapasztalatból mondom hogy ilyenkor még talán remélni sem remél az ember. Hirtelen annyira kilátástalan helyzetbe kerül hogy még azt sem tudja, mi fog vele a következő két másodpercben történni - a szerk.) És itt jön képbe az a dolog aminek a címét köszönheti a post is.
Az egyik megszólalt:

Te, ezt ne bántsuk, mert BKV-s!

Magyarul konkrétan ha az életét nem is, de testi egészségét mentettem meg ismerősömnek azzal hogy akkor adtam neki egy inget, és éppen előtte azt beszéltük meg hogy abban fogunk találkozni.
És aki a hozzászólásokban megemlíti a jogvédőket diszkrimináció miatt, mert pár sorral feljebb leírtam azt a szót hogy "roma", annak csak azt tudom mondani hogy jöjjön ki ő is és a jogvédő is és teljesítsen végig egy fél szolgálatot, de azt este 8 óra után. Lehetőleg sötétedés után, és Ráckevéről Pest felé. A történetből mindenki vonja le a tanulságot...