Mint egy régebbi posztomban említettem, kis csapatunk, vegyesen ráckevei és gödöllői motorászok, jegyvizsgálók illetve civilek, barátaikkal és/vagy barátnőikkel tettek egy több szempontból is felejthetetlen kiruccanást Magyarország talán legszebb, hegyekkel-völgyekkel, hidakkal és alagutakkal teletűztelt, vasutazás szempontjából sem utolsó (sőt eddigi életem első) gyönyörű tájára, a Bakonyba.

"Ez a hír alapvetően kit érdekel?" tehetnénk fel a kérdést. Viszont hogy bizonyítsuk, a BKV-s kalauz és járművezető is tud jól szórakozni, kikapcsolódni, sőt, mi jegyvizsgálók sem vagyunk mufurcok, egyszóval mi is emberek vagyunk, ezért kívántam megosztani veletek a történetet. Talán így, mikor meglátnak az emberek a vonaton dolgozni minket akkor nem az jut az eszükbe hogy mi csak "megvámoljuk" őket a semmiért cserébe, a motorász elől pedig egy analfabéta. (Ezt a jelzőt egy motorász kollégám kapta nemrégiben, mikor kezet mert fogni Dunaharaszti külsőn a váltójával. Hát no comment...)

A történet szempontjából lényegtelen mi és hogyan kezdődött, a lényeg hogy mindenki nagyon várta már a kirándulást. Indulás előtt egy nappal, illetve az indulás virradóján Dió, és egy kevei kollégám (illetve barátnője) társaságában múlattam az időt Ráckevén. Terv szerint mindenki - kivéve 2 ember -...blablabla, nem is húzom az időt... Ott voltunk Bakonyban, egész pontosan Vinyén (jelezvén a település nagyságát, a házak számozása a következő volt: Vinye 1, Vinye 2, Vinye 3...stb) és nagyon jól éreztük magunkat.

Volt ott bambán néző kalauz - nem is egy - , vizihulla, Stalh konyhája a szabadban - Kukta módra,   

...megvadult, örjöngő jegyvizsgáló...

...elmélkedő motorász...

...tábortűz sütögetéssel...

 ...átigazolásról szóló okmányok (Dijó Rv)...

 Az ügyeletes és a szolgálatos hangulatfelelős felváltva: Fogdi és a vizihullánk (BIG) volt. Hangulatunkat jól tükrözte az elfogyasztott alkohol mennyisége, illetve a különböző aranyköpéseink, amelyek bonyolultsága, és értelmetlensége egyenes arányoságban összefügg az előbb említett tényezővel:

-Általános iskola felnőttképzéséről szalasztják őket.

-Sörni sörözöl?

-Szőke keblű...

-Kié a pacsker?
-Övé, de már úgy is feldobta.

-Nem aludtam egy szót se.

-Kenjél rá valami sebtapaszt...

-Így is mentem 65-el.
-Csak annyival?
-Mé' te mennyivel szoktál?
-Viccelsz, én 65-el állok.

-És a jó elnyeri méltó büntetését.

-Nem látok egy szót se...

-A Mónikát az éjszakával tölteném...

...elmélkedő jegyvizsgáló...

 ...Őrült motorász-tanonc...

...BIG, a vizihulla...

"Az Utánfizetési pénzrtár szabadság miatt zárva"

Hazaútnál kis csapatunk két felé vált, így négyen nekivágtunk a Bakonynak, illetve Győr felé vettük az irányt. Hangulatos kis erdőben sétáltunk az esőben, majd a vágányon (sic!), egészen Dugdelpusztáig, akarom mondani Bakonyszentlászlóig. A település nagyságát itt az éreztette, hogy mikor Dió kolléga dohányárut szeretett volna venni a helyi kultúrházban (lsd. kocsma) és rákérdezett a választékra ("Csak ennyi van?!"), akkor a kocsmáros nő olyan kérdően nézett vissza, mint aki azt akarná kérdezni, hogy: "Mé', létezik több féle is?!" Viszont pozitívan érintett hogy volt ATM(!) a faluban. Csak azon gondolkodtam, hogy vajon forintot ad ki, vagy még esetleg pengőt... :D
Innen az Isten háta mögötti helyről Bzmot-al, illetve Bzx-el mentünk el egészen Győrig, ahol kinéztünk magunknak egy vonatot Pestig és gondoltuk ha már lúd akkor legyen kövér: RailJET. Aztán rájöttünk, hogy az már meglehetősen késői indulás lett volna, ám így sem adtunk sokkal alább: EuroCity. 4 darab jegy a másodosztályra, IC pótjeggyel. Volt még egy kis időnk a vonatig, úgyhogy Dió kollégával elterveztük: Resti-túra az ország restijeiben, egy sör illetve egy feles társaságában, egy fénykép erejéig. Az első meg is történt a győri Restiben. (Dió megállípítása: "Ahol van angolváltó, ott biztos akad Resti is!) Megérkezett a vonat, viszont mikor felszálltunk rá, nem volt hely csak az 1. osztályon. "Most mit csináljunk? Most mit csináljunk? Várjuk meg a kalauzt, és vegyünk tőle osztálykülönbözetit ha lehet." Mivel ugyebár én is jegyvizsgáló vagyok, én is sokkal jobban tudom értékelni azt ha valaki nem sunnyog, hanem megmondja az őszintét, gondolkodóba estem. "Gyerekek, keressük meg most a kalauzt." Elindultunk, megtaláltuk, előadtuk neki gondunkat. A válasza csupán az volt hogy kérdezzem meg a főnőkét, és mögénk mutatott. Megfordultam, és egy hölgy állt ott. "Ááá, csak nem a fővizsgáló?" Mondta hogy de, és kicsit még meg is lepődött hogy honnan tudjuk mi ezt. Elmondtuk neki hogy szegről-végről kollégák vagyunk, úgyhogy ismerem a "fővizsgáló intézményét". Végülis megoldottuk a problémát, Pestig első osztályon tudtunk utazni. Ezek után utunk a Keleti pályaudvaron véget is ért.

(Utólagosan szerkesztette: Dió)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.