Ez a mondat akár a Józsefvárosi piacon is elhangozhatott volna, de félre a tréfát. Történt ugyanis a héten valamelyik délután, hogy az Örs vezér terén beszélgettem az egyik járművezetővel, amikor megláttuk, hogy valaki egy nagy kiterjedésű "valamit" dobott a vágányra, majd mint aki jól végezte a dolgát, továbbment...

Indulási idő előtt pár perccel megnéztük a kollégával, hogy mégis mi lehet az (hátha akadályt képez majd az első vágány állomást elhagyó szakaszán a váltókörzetben... Odaérve megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy bevásárlókocsi maradványait dobta be szerencsétlen barátunk. Így a forgalom feltartása nélkül eltűntettük a cuccost az útból, majd visszaérve a vonathoz leültem az utastérben, a kolléga a vezetőállásra és már repített haza a gödöllői vonat.

Mindez a nyílt pályán, ahol az engedélyezett sebesség 60 kilométer per óra, már komoly veszélyforrás lett volna. Főleg, ha nem a kivilágított lakott területen, vagy esetleg ívben van szerte szét hagyva. Letöri mondjuk az egyik víztelenítő csapot és -legalább a hibaelhárítás idejére- garantált az állva maradás.

És akkor még optimista vagyok, hogy nem esetleg egy olyan levegős csapot tör le, aminél biztos a fekve maradás a segélyvonat érkezéséig. Egy ilyen kocsironccsal rendesen meg tud szivatni rengeteg embert... Elég egyetlen egy hiba. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a vasúti pálya nem szemetes konténer...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.