Akasztják a hóhért!

2015.09.14. 20:34

Annak idején az Index-en kikerült egy régebbi postunk ezzel a címmel... sajnos tegnap tényleg megtörtént az az eset, amire ráillik...

A Gödöllői hév vonalán teljesítettem éjszakás szolgálatot a vasárnapi nap során. Tipikus nyugis éjszakának tűnt, kevés utassal. Pont egy pihentető szolgálatnak szoktam tekinteni. Mivel a szerelvényen már Örs vezér terétől dolgoztam, így Cinkotától visszadolgoztam a vontatot, majd Kistarcsa kórháznál megpillantottam egy pár bliccelő utast. Szám szerint négyen voltak és a szokásos szöveget hallgattam meg: Nincs semmink, se pénz, se igazolvány...
Kizártam őket az utazásból és megegyeztünk, hogy Kistarcsa megállóhoz érkezve elhagyják a szerelvényt. Folytattam tovább az ellenőrzést a szerelvényen, de sajnos megcsapta a fülemet azon obszcén kifejezések tömkelege, amivel engem, a céget és a munkámat illették. Biztosra szerettem volna menni, ezért a megálló előtt visszaléptem hozzájuk egy lépés távolságot tartva. Célom az volt, hogy tényleg elhagyják a szerelvényt és ne átszállással vagy ne adj Isten továbbutazással próbálkozzanak. Az ajtók nyitása után az egyik delikvens arcon köpött és rögvest a társa ökölbe szorított kézzel arcon ütött. Pár másodpercre megszédültem, de szerencsére elkaptam a közelemben lévő kapaszkodót, így mindössze egy csúnya nyálkahártya repedéssel és egy letört foggal "megúsztam" a balesetet. Értelemszerűen az eset után rendőri intézkedést kértem, engem pedig a mentők szállítottak kórházba.

Kérdem én, ezek után is annyira szemét a kalauz, aki szabályosan végzi a munkáját?!

Az első trafós történet

2015.04.11. 15:59

Tegnap este történt meg velem életem egyik legviccesebb jelenete a H8-as hév vonalán az utolsó vonaton.

Régen végeztem már az ellenőrzéssel, már csak a megszokott bulizós gödöllői srácok maradtak a szerelvényen, amikor Szentjakab megállóhoz értünk. Az egyik srácnak az a remek ötlete támadt, hogy neki ebben a szent pillanatban könnyítenie kell magán és már nem tudja kibírni Gödöllőig azt a pár percet. A kedves utas ajtónyitáskor egyből lehúzott sliccel kiugrott az ajtón és elkezdte a vizelést a megálló kellős közepén. Természetesen az úr megfeledkezett arról az apróságról, hogy egy olyan megállót választott, ahol a le- és felszálló utas olyan ritka, mint a fehér holló. Ennek rendje és módja szerint a járművezető pár másodperc után elindította az ajtózárási programot, mire a srác félbeszakította a munkáját és csodák csodájára az utolsó pillanatban diadalittasan visszatért azt harsogva, hogy "IGEN MEGCSINÁLTAM ÉS CSAK KICSIT LETTEM NEDVES". Mondanom se kell, hogy a biztonsági őrömmel együtt szakadtunk a röhögéstől és ekkor világosítottam fel a problémákról:

  • Sikeresen olyan megállót választott, ahol gyakorlatilag 5 másodperce van és eléggé balesetveszélyes volt az akció kivitelezése.
  • Garantáltam, hogy reggelre az egész állomány ezen fog röhögni.
  • Szerencsétlenségére a kallerblog egyik szerkesztője vagyok.

 

A srác mindezek után röhögve hozzájárult, hogy megosszam a kedves olvasókkal ezt a történetet és szerette volna hozzáfűzni, hogy "ő az a tag, akinek két hüvelykujja van".

20150411_003441.jpg

Tukmálom? Én soha...

2015.03.14. 20:45

A mai napon történt az alábbi eset, amit szeretnék megosztani veletek.

Budapest felé közlekedő vonatomon találkoztam egy úrral, aki Kerepestől az Örs vezér teréig kért egy jegyet. Rákérdeztem a budapesti jegyének, vagy bérletének estleges meglétére, amivel tisztáztuk, hogy az utazását legalább egy vonaljeggyel fogja a pesti szakaszra rendezni.

Rákérdeztem hát, hogy utazik-e tovább más BKK járművel, a héven kívül. Közölte, hogy metróval, mire tanácsoltam neki, hogy vonaljegy helyett vehetne esetleg átszállójegyet. Épp vázoltam volna neki, hogy van lehetősége napijegyet is váltani nálam, de ezt már elkezdeni sem tudtam, ugyanis az utas belém fagyasztotta a szót, mondván ne akarjak én belőle több pénzt kihúzni (a jelzős szerkezetet mellé inkább hagyjuk). 

Közöltem vele, hogy a jegy ára hatszáz forint. (Kétszázötven forint a kiegészítő és ugye háromszázötven egy vonaljegy.) Miután a tranzakció megtörtént, tájékoztattam, hogy vérzik a szívem, de saját magát húzta le a cég javára. Megkérdezte, hogy mégis miért.

Nos, egy vonaljegy 350 forint, amit ott és akkor fel is használt. (Kilyukasztva kapja meg az utas.) Az Örs vezér terén lő egy jegyárusító helyet (van miből válogatni ott...) és ott vesz a metróra egy vonaljegyet, vagy metró szakaszjegyet. Ez ugye 650/700 forint barátok között is. Egy átszállójegy pedig 530 forint. További kellemes utazást kívántam neki, majd leszálltam Cinkota állomáson. 

Az utas helyett gondolkodnom nem része a munkaköri leírásomnak. Segíteni próbáltam. De hát kérem, nekem sem kötelező többet nyújtanom, mint hogy kiszolgáljam az utast.

Egyébként akkor megsúgom, hogy Budapest felé az utasok a közigazgatási határon belüli szakaszra a kiegészítő jegyük mellé a hév jegyellenőröknél az alábbi jegyeket tudják beszerezni (a kalauz készletének erejéig):

Vonaljegy, átszállójegy, gyűjtőjegy, Budapest 24 órás jegy, valamint Budapest csoportos 24 órás jegy. Van miből válogatni...

 

(El)tévedni emberi dolog...

2015.03.11. 11:27

A múlt hónapban tanuló volt mellettem és vele láttam olyat, amit annak előtte még soha.

A tanuló mögött már csak azért jöttem (két nappal a vizsgája előtt, ami azóta sikerült is neki), hogy égbekiáltó butaságot ne csináljon. Cinkotán felszállva a vonatra az első két utas átadta neki a kiegészítő jegyüket. Átvette, majd döbbenten nyújtotta tovább nekem. Megnéztem én is és elkerekedő szemekkel kérdeztem meg tőlük, hogy meddig szeretnének utazni. A válaszukon már meg sem lepődtem. "Szentendréig..."

Azt válaszoltam nekik, hogy ugyan a pirosból keverék szín, mindkét vonal jelzése (a miénk rózsaszín, a H5-é lila), de földrajzilag nem sok közük van egymáshoz. Közöltem velük, hogy teljes mértékben eltévesztették a házszámot. Mondtam nekik, hogy a következő megállónál saját érdekükben szálljanak le a vonatról és forduljanak vissza. A végállomásról az M2-es metróval folytassák útjukat a Batthyány térig és ott szálljanak fel a HÉV-re. Lehetőleg arra, ami végig megy, Szentendre végállomásig. 

Ilonatelepen zavartan röhögve leszálltak, miközben az egyik hölgy korholta a másikat: "Ugye mondtam, hogy a másik irányba kellett volna menni a metróval?!"

Nos igen, tévedni emberi dolog...

Állomány feltöltve

2015.03.03. 00:23

Kedves olvasók!

Pár napja vetődött fel Dióban az ötlet, hogy szeretné a Kallerblog! szerkesztőségét növelni személyemmel. Többször végigrágtuk a témát és végül bátran mondhatom, hogy örömmel vállaltam el ezt a feladatot.

Pár szót rólam:
Szintúgy a Gödöllői állomány kalauzaként keresem a kenyeremet és célom is egyezik a kollégáméval. Mindössze a a valóságot és az érdekes történeteket szeretném közzétenni kalauzi szemszögből, ezzel bemutatva, hogy valójában milyen is a mi munkánk és mikkel kell szembenéznünk minden szolgálat alatt.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget és a felkérést, kedves olvasóinknak pedig további jó utazást kívánok a kaller.blog.hu oldalán!

Mr. G, a kaller

Az index.hu tegnapi cikkével kapcsolatban jutott eszembe ez a történet. Az esettel kapcsolatban megjegyzem, hogy az ilyen segítséget elítélem ugyan, de volt már olyan, hogy felém lépett fel az utas támadó jelleggel éjszakásban és egy másik utas terelte félre tőlem a támadókat. Az én esetemben mindkét fél elhagyta a helyszínt a rendőrség értesítése után. 

Ugyanis az utas aki velem szemben lépett fel fenyegető jelleggel azt állította, hogy nem ezrest, hanem tízezrest adott nekem amikor jegyet vett. (A táskámban nem volt tízezres, így ez teljességgel kizárt volt.) Közöltem az utassal és társával (akik, hogy finoman fogalmazzak ittasak voltak), hogy lehetetlen, hogy tízezressel fizettek. Ezek után megálltak szorosan körülöttem és követeltek tőlem kilenc ezer forintot. 

Egy addig és azóta soha soha nem látott utas jött oda látva a szituációt, hogy segítsen. Közölte a két alakkal, hogy szálljanak le rólam. Az egyik a részeg duettből felé ütött, majd ezek után dulakodni kezdtek. A következő megállónál engem kivéve az eset minden további résztvevője elment a helyszínről, amikor a járművezetőt megkértem, hogy értesítse a rendőrséget.

És akkor az index tegnapi cikke egy jellegében hasonló esetről:

Szerda este egy olvasónk megírta, hogy az egyik esti ráckevei HÉV-en egy BKV egyenruhás férfi leütött egy idős, hajléktalan férfit, majd páros lábbal a hasára ugrott. A konfliktust az utas jegyének ellnőrzése előzte meg, aki mivel nem tudott sem érvényes utazási igazolványt, sem a korát igazoló okiratot felmutatni, vitába bonyolódott a kalauzzal.  Olvasónk szerint a hajléktalannak kinéző utas hangosan beszélt és ittas volt, majd mikor a vita hevében fölállt, egy az intézkedő kalauz mögött álló, BKV szolgálati ruhát viselő utas "hátulról leütötte majd páros lábban a földön fekvő 65 év körüli utasra ugrott. Két utas a védelmére kelt, megnyomták a vészjelző gombot és rendőröket hívtak , a tettes maradásra utasították. A HÉV leállt. A diszpécsernek jelentették. Természetesen a BKV szolgálati ruhában lévő ember, nem várta meg a kiérkező rendőröket és a már álló hévről leugrott és elmenekült. A kalauz és a két utas, valamint az idős ember tanúként ott maradt."

Olvasónk levelét továbbítottuk a BKK-nak. A BKK tájékoztatása szerint lefolytatták az ügy kivizsgálását, amiből többek között az is kiderült, hogy a kalauz látásból ismerte az utast, akit már többször is leszállított hol jegy nélküli utazása, hol nem megfelelő higiénés állapota miatt. "Az érintett jegyvizsgáló elmondása szerint a jegy- és bérletellenőrzés közben egy idősebb, hajléktalan utashoz ért, akitől kérte jegyének vagy bérletének felmutatását. A férfi közölte, hogy elmúlt 65 éves, és ingyen utazik. Munkatársunk emlékezett a férfire, mivel többször találkozott már vele az ellenőrzésekkor, a személyi igazolványát is látta már, amelyből megállapította korábban, hogy még nem múlt el 65 éves." - áll a BKK válaszában. Mivel az utas sem a korát nem tudta igazolni, sem jegyet nem tudott vásárolni, a kalauz közölte vele, hogy ki kell hogy zárja az utazásból. Ekkor a férfi dühös lett és ütésre emelt kézzel elindult a jegyellenőr felé, azt ordítva, hogy „Miért, mennyi kell, egymillió?!” "Munkatársunk a reakcióját látva hátrébb lépett, ekkor egy másik utas, BKV-s egyenruhában – akit kollégánk csak látásból ismert, mivel a férfi is rendszeresen utazik a héven – hátulról a hajléktalan mögé ugrott, a kabátjánál fogva a földre rántotta, és megrugdosta."

Ekkor avatkozott közbe a két utas és kérdőre vonta a támadót földre rántó férfit, aki annyit mondott, hogy ő csak segített a megtámadott jegyellenőrnek. A vonatot megállították és értesítették a rendőrséget. Amikor a vonat megállt, a jegyellenőrnek segítő utas azonnal leugrott és elszaladt. "Amíg a rendőrökre vártak, a másik két utas megbeszélte egymást közt, hogy miután csak kollégánk maradt a helyszínen – az egyenruhás férfi ugyanis elfutott – a jegyellenőrt fogják felelősként megjelölni, mert nem akadályozta meg, hogy a segítségére siető utas bántsa a másik utast. Munkatársunk igyekezett nekik elmagyarázni, hogy ideje sem volt beavatkozni, mert épp a táskáját zárta be, amikor dulakodás történt, hiszen neki elsősorban az abban lévő értékekre kell figyelnie, de az utasok hajthatatlanok voltak."

A rendőrök felvették az utasok adatait és meghallgatta az  eseményeket a  kalauz saját szemszögéből is. Ezután sem a hajléktalan férfi, sem a BKK alkalmazottja nem tett feljelentést, de a közbelépő két utas ragaszkodott a feljelentéshez a jegyellenőr ellen. A BKK az érintett jegyellenőr felelősségre vonását nem tartja indokoltnak, mivel elmondásuk szerint a járművön kialakult verekedésnek ő nem volt sem okozója, sem résztvevője. A hajléktalan férfit megvédeni nem tudta, a támadást igyekezett elkerülni. "Az ismeretlen, önbíráskodó férfi viselkedését a BKK Zrt. is elítéli, mivel az aránytalan és túlzó volt az idős hajléktalan utassal szemben, attól függetlenül, hogy ő lépett fel támadólag munkatársunkkal szemben, tőle indult ki a konfliktus."

(index)

Kíváncsi vagyok, hogy az olvasó akkor is a nyilvánossághoz fordult-e volna, ha esetleg valaki ugyanazt a kalauzt veri meg ott a szeme előtt. (Azt már meg sem kérdezem, hogy végignézte-e volna tétlenül az esetet...)

Megszívtam.

2015.02.26. 14:32

Szabadidő program amiért figyelmetlen voltam. (Az épület a háttérben a Magyar Nemzeti Bank székháza)

Ismét levelet kaptam, ezúttal egy szentendrei élményről. A levél születésének apropója, hogy a tegnapi komment erdőben a közteresek jelenlétére vonatkozólag is ki-kitértünk a hozzászólókkal. Olykor a jegyellenőrök és a közterület felügyelők szerepkörét hajlamosak összemosni az utasok, illetve abban a tévhitben élnek egyesek, hogy "szólóban" egy kalauz elő sem fordulhat a budapesti szakaszain a hév vonalaknak.

És akkor jöjjön az újabb levél:

Ha már ennyire felkapott téma lett a közteresek jelenléte egy kevésbé mókás, de inkább meghökkentő esemény az előző évből a H5-ös vonal budapesti szakaszáról.

Az esti órákban szálltam fel Csillaghegy megállónál a vonatra egyedül karszalagban, így már a rutinos bliccelők is tudhatták merre kell futniuk (természetesen így én is tudtam merre folytassam az ellenőrzést). A hiba a gépezetben egy fiatal hölgy volt, aki számomra meghökkentő kérdésekkel bombázott még azelőtt, mielőtt felszólítottam volna, hogy mutasson valamit:

Utas: Maga? Itt? EGYEDÜL?! KÖZTERES NÉLKÜL?!
Én: Igen hölgyem, jegyét bérletét legyen kedves megmutatni.
2014-ről beszélünk, arról a vonalról, ahol napi szinten rengetegszer van ellenőrzés a budapesti részen is.
// Annyira nem nagy durranás, de lehet jó irányba terelné a dolgokat //

Nem derül ki a levélből ugyan, de ezek után felmerül bennem a kérdés: Az utasnak egyébként volt érvényes bérlete, ha már így meglepődött a kollégán?

Levél egy kollégától

2015.02.24. 14:33

Az alábbi levelet kaptam egy kollégámtól, amit talán érdemes megosztanom. (A levelet szerkesztve adom közre):

Aranyos eset történt meg velem előző héten:
 
Budapest felé dolgoztam a hátsó három kocsiban, (ez volt a számára kijelölt része a szerelvénynek -a szerk.) és másik két jegyvizsgáló csatlakozott az ellenőrzéshez Mogyoródon, mivel az ő szerelvényük meghibásodott és vissza kellett térniük Cinkotára. Természetesen a két középső kocsit kapták meg, így már csak a hátsó kettőben kellett folytatnom az ellenőrzést.
Kerepesen 4 ismerős bliccelő szállt fel, akiket jól ismertem, hiszen sokszor próbálkoznak különböző trükkökkel, eddig sikertelenül. Már felszállásuknál úgy döntöttem, hogy nem szállok át a másik kocsiba, mivel új felszálló nem érkezett máshova és érzésem szerint nem lennék fair a többi utassal szemben, ha nem intézkednék. Természetesen meg is vádoltak az illetők, hogy idézem: "Csak azért maradtál itt, mert felszálltak a cigányok". Kedves megjegyzés ugyan, de nem az utasok nemzetiségi hovatartozása alapján ellenőrzök, hanem az utazóközönség létszáma alapján.
Megemlítettem nekik, hogy NÉGY jegyvizsgáló van a szerelvényen és ne haragudjanak, de így nem tudok máshova menni. Jegyüket bérletüket kértem és a szokásos trükköket alkalmazták: nincs semmi náluk menjek tovább, illetve adjak 90%-os kedvezményű jegyet. Persze kedvezményre jogosító irat nélkül ez kivitelezhetetlen, így leszállítani szerettem volna őket. Tudniillik eddig a lejárt igazolványaikat mutatták, amiről nem vagyok hajlandó adatokat felvenni. (Ez szigorúan tilos is hatályos munkautasításaink alapján... - a szerk.) MEGTÖRTÉNT A CSODA: érvényes személyi igazolványt nyújtott át az egyikük. Lássák kivel van dolguk, elkezdtem a bizonyára már sokadik csekket megírni a "kedves törzsutasnak". Az adatok felvétele közben viszont olyan jellegű viselkedést tapasztaltam, amit eddigi jegyvizsgálói pályafutásom alatt soha. Nem hogy örült volna, hogy "megússza ennyivel", hanem még neki állt feljebb és a létező összes dolognak leírt és megtippelte édesanyám foglalkozását. Itt telt be a pohár. Ketté téptem a csekket és visszacsengettem a vonatot. A tőlem már megszokott "Végállomás! Viszontlátásra!" kijelentés hangzott el az illetők felé. Semmit nem reagáltak, csak a csend mélyült. Öt percig álltunk és nem voltak hajlandóak semmilyen érv felhozatala után sem elhagyni a vonatot. Szerencsémre egyik jegyvizsgáló kollégám kapcsolt és átrohant 3 kocsival odébbról segíteni. Itt szeretném megköszönni neki ismét a szívességet, hiszen nélküle nehezebb lett volna ezt az intézkedést lebonyolítani. Persze a kerepesi bandától sem maradt el a köszönet, egy laza arcon köpéssel és egy rakat fenyegetéssel távoztak...
 
Egy laza éjszaka a H8-as vonalról.

Mostanában rengeteget dolgozok éjszakás műszakban, történnek is olykor érdekességek, de sajnos nem sűrűn van időm fellátogatni, hogy megírjam ezeket. Mindazonáltal a most említésre kerülő történet kapcsán jöttem rá, hogy a blog még korántsem telt meg abból a szempontból, hogy új történet már nem keletkezhet, pályámon már mindent megtapasztaltam, amit meg lehet. Hát akkor lásd alább az ékes példát, hogy van új a nap alatt.

Az utolsó csömöri vonat csendes. Ismerős arcok, általánosan törzsutas közeg. A létszám 5 és 12 fő között változik Cinkota állomást elhagyva. Mindenki rendszerint a törzshelyén is ül. Senki nem próbálkozik már a túlutazással, ismerjük egymást, mint a rossz pénzt.

Azért meglepetések még egy ilyen vonaton is adódhatnak. Az egyik szokás szerinti törzsutas a köszönésen túl az alábbi kérdést intézte hozzám: "Ne haragudjon, de reggel 8-ra Kőbánya-Kispestre kell mennem melyik vonattal kell Csömörről mennem?" Elkezdtem visszafejteni a közlekedést Csömör felé. "8.00, akkor számoljunk egy fél órát a 85-ös buszra az Örs vezér teréről, az ugye 7.30... Érkezik egy vonat Csömörről 6:59-re az Örsre. A következő vonattal már esélytelen lenne az átszállás és az időben érkezés. Nos, ez a vonat 6:35-kor indul Csömörről. Azzal a vonattal biztos beér időben."

A válaszon rökönyödtem meg, ami így hangzott: "Jó, értem, de nekem mikor kell ahhoz felkelnem?" Kihúztam belőle, hogy hogy mennyire lakik a HÉV-től (10 percre), majd közöltem, hogy zuhanyzással, kávéval reggelivel, gyaloglással számolva 5:05-re állítanám legkésőbb az órámat. Erre közölte, hogy ő 5 perc alatt készen van. Ja kérem, ízlések és pofonok.