Nincs gumibotom, nem vagyok rendőr, hiába az egyenruha és nem hordok karszalagot. Mindközül a leghosszabb vonalon dolgozom, és rajtam kívül még több ezren tudják mire gondolok amikor azt mondom: -Jegyeket, bérleteket! A számom megelőzi a beosztásom, és nem örülök amikor az utasok összekeverik a jegyvizsgálót az ellenőrrel. Büszkén gondolok a diszpécserekre, a csoportvezetőkre, a beosztáskészítőkre és a motorászokra. Szeretem a szignálunkat, a lyukasztómat, a zöld szerelvényeket, a szódagépes vizet. Itt dolgozok Pest megye szívében, pótdíjazásban mi vagyunk császárok, és igenis, velünk utaznak dél-megye legszebb lányai. Ráckevei HÉV, én így szeretlek...

Aki nem ismerné az eredetit.

Előzőleg nem dolgoztam pár napot, és kicsit meglepődtem mikor meghallottam aznap a hangosban az új tájékoztatást. Nagyon érdekes és nagyon "hasznos". Persze nekem nincs semmi bajom vele. A lényeg a következő:

Tisztelt Utasaink! Az ajtónál lévő nyomógombok nem leszállásjelzésre szolgálnak, (egy kis hatásszünet) ezért kérjük Önöket, csak indokolt esetben jelezzenek vele.

Először is, én még nem hallottam róla, hogy az utas egyáltalán még indokolt esetben is megnyomhatja az indításjelzőt. Ez a vezető-jegyvizsgáló dolga vonatindításkor, és egyéb esetekben. Van még szó a vonat féktávolságáról is, ami elég hasznos dolog lenne ha érdekelne valakit. A harmadikról, hogy a vonatok mindkét irányban mindkét vágányon közlekedhetnek inkább már nem is nyilatkoznék.

Azért írtam le mindezt, mert volt egy utasom - Gödöllőn gördültünk éppen - méghozzá egy 65 év feletti úr aki megjegyezte, hogy ez az új tájékoztatás zaklatás az utasokra nézve, és ezért beír majd a BKV-nak. Erre én csak annyit mondtam: -Tegyen ahogy jónak látja.

Kb. 1 hónappal ezelőtt történt éjszakás számban. Az Örs Vezér teréről jöttem az utolsó vonattal Gödöllő felé két biztonsági őrrel. Cinkotánál felszállt két hajléktalannak tűnő személyiség (hozzáteszem a fiatalabbik nem látszott annak, piercingre van pénze de jegyre nincs). Az öregebbik egy hajléktalan igazolványt mutogatott nekem, mire én mondtam, hogy erre nincs ráírva hogy ingyenes utazásra jogosult. Majd az alábbi párbeszéd zajlott le:

VJV: -Jó estét kívánok. Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre...
Hajléktalanok(továbbiakban: H): -Nincs semmi, csak ez. (hajléktalan igazolvány)
VJV: -Elnézést de erre nincs ráírva, hogy ingyenes utazásra jogosult.
H: -De én ezzel a MÁV-nál is ingyen utazok...
VJV: -Az lehet, de ez itt nem MÁV, hanem BKV. Meddig utaznak?
H: -Árpádföldig mennénk.
VJV: -Tévedés, mert a következő megállóig. Különben is, az a csömöri vonalon van. Nem kell megpróbálni húzni az időt. Ilonatelepnél leszállás.

A fiatalabbik leült, a másik az ajtóhoz tántorgott.

VJV az ülőnek: -Leszállás van.
H: -Hol?
VJV: -Itt.
H: -Hol? Itt? (És mint aki hülyének néz maga elé mutatott.)
VJV: -Igen, itt!

Ő is az ajtóhoz ment leállt a lépcsőre, és rácsukódott az ajtó, ekkor már a biztosángi őr is felállt.

H: -Ne csukja már rám az ajtót. (Emelt hangon mondta, különben is, mintha rajtam múlna.)

A biztonsági őr határozottan lerakta az illetőt, erre a "kedves utas" felköpött, telibe találva az őrt. Ő pedig "diszkréten" észhez térítette a delikvenst.

Az egyszeri motorász Cinkotán indulás előtt még megvárta a vonata felé futó két hölgyet, majd csípősen megjegyezte, hogy ez két sörbe fog nekik kerülni. Abszolút poénnak szánta, ez kollégák között is így működik. A két lány azonban nem úgy értékelte a humort, ahogy számított rá a járművezető... Visszakérdeztek, hogy nagy baj-e, ha a kenyér nem folyik. Egy mosoly keretében a "vontatási menedzser" annyit válaszolt, hogy akkor nem, ha a kenyér fél kilós és szeletelt. Ezzel becsukta az ajtót, majd elindult.

Az Örs vezér terén a két lány átnyújtott neki egy félkilós szeletelt kenyeret, mivel ezeket kóstoltatták aznap a madaras bevásárló-szarkofágban. Mondanom sem kell, a motorász köpni nyelni nem tudott, de a két lány addig nem tágított, amíg el nem fogadja tőlük az elemózsiát.

Ez a járművezető ma szó szerint kenyérkereső fényében tündökölhetett otthon... :)

A délutáni csúcsban dolgoztam a vonatomon, amire Pesterzsébeten szálltam fel. Körülbelül Soroksárig le is dolgoztam két kocsit, majd át is szálltam az utolsóba, ahol szerintem statisztikailag kimutatható lenne hogy ott van a legtöbb nézegetős, hajolgatós utas. És mivel én nem támogatom a "kalauz elöli futás" nevezetű tömegsportot, így először ezek az "olimpikonok" a célpontjaim, de legalábbis nagyon odafigyelek rájuk. Azt kell róluk tudni, hogy rendre elindulnak hátrafelé és azt kihasználva, hogy másokkal is foglalkozok, a következő megállónál a hátam mögé próbálnak kerülni, ha kicsit többet állunk akkor még a másik kocsiba is sikerül néha átszállniuk. Viszont arra nem gondolnak, hogy a szemfüles jegyvizsgáló ilyenkor figyel rájuk a legjobban. Én sem tettem másképp. Millennium telepen volt egy hölgy aki az utolsó kocsi középső ajtajánál leszállt, lentről megkerült, és még sikerült felpattannia a pótkocsiba. Viszont lefüleltem, igaz azonnal utána menni már nem volt időm. Dunaharaszti felsőn viszont visszaszálltam a pótba (természetesen úgy foglalt helyet a hölgy mintha már jártam volna nála), majd tájékoztattam, hogy az utolsó kocsi is Tökölig közlekedik. Erre ő kért egy kiegészítőt Haraszti külsőig, de én lekontráztam és cserébe kértem tőle egy érvényes pesti jegyet, vagy bérletet. Mondta hogy az nincs, de akkor Pesterzsébettől kéri a jegyet. Közöltem vele hogy onnan sajnos csak pótdíj ellenében tudom kiadni. Ekkor gondolom azt hihette ha mást mond akkor jobban fog járni, és „eszébe jutott” hogy ő nem is ott szállt fel, hanem Hősök terén. De tájékoztattam hogy sajnos onnan is csak pótdíj ellenében tudom kiadni a jegyet. És mivel a következőnél amúgy is leszállt volna ezért nem kellett határozottabban fellépnem hogy a következőnél hagyja el a vonatot, viszont megjegyeztem neki hogy legközelebb nem biztos hogy akkora szerencséje lesz mint most, és lehet hogy előbb jövök. Illetve az eseten kívül volt még egy „bátrabb versenyző” aki fent a vonaton próbált meg kikerülni, de ő is lebukott. Majd a „Következőnél leszállok!” című apró kis monológot ismét meghallgattam, immáron sokadjára.

A réges-rég történtek után ma megkerestek a XVI. kerületi rendőrkapitányságról, hogy fáradjak be kihallgatásra és szembesítésre. Nem mondom, hogy a magyar rendőrség munkája kifejezetten gyors és hatékony, azonban örülök annak, hogy az ügy nem egy aktahalom mélyén lapul efeledve.

Őszintén kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az ügy vége. Ha tudok valamit, megírom.

Biztos ismeritek a klasszikus viccet:

-Mivel játszik a kisgyerek a síneken?
-Az életével.

Nos, egyik motorász ismerősöm hívott fel ma a sztorival, ami kissé hasonlít ehez a morbid vicchez. Rombolt Pest felé délután a csúcsban, Kistarcsa kórháznál a fiatal, nem idén barnult és kellőképpen -nincs rá jobb szó- hülye utas üldögél a peronszegélyen, lába a síneken és mosolyogva várta a vonatot. Amikor a vonat már majdnem állt, méltóztatott behúzni a lábait az űrszelvényből, majd a járművezető felé egy kaján mosollyal konstatálta az esetet. A csajnak még ráadásul volt pofája felszállni a vonatára. Mire számított? Hogy nem fogja leüvölteni a jáművezető?!

Hogy ne térjek el a tárgytól... Elindult az ismerősöm a destruktív humorérzékű lánnyal a vonat fedélzetén Budapest felé. Ilonatelepen megállva berádiózott Cinkotára, hogy a sorompót ne zárják még, mert utas-problémája van. Majd értesíti az állomást, ha elindult. Ezzel üzemen kívül helyezte a vonatot, bezárta a vezetőállást. Sietős léptekkel elindult a kocsi felé, ahol a kamikaze utazott. Felszállt és mindezek után kifejtette az utasnak, hogy legszivesebben az írmagját is kiirtaná a csajnak, sőt támogatja az öngyilkosságát, ha már ilyen hülye, de EZZEL NE SZIVASSON MEG KÖRÜLBELÜL 300 EMBERT, ÉS NE JUTASSA ŐT A BÖRTÖN KAPUJÁBA AZÉRT, MERT Ő ÉPP MEGUNTA AZ ÉLETÉT!!! ILONATELEP VÉGÁLLOMÁS!

Most lehet, hogy le leszek hurrogva, de tökéletesen egyetértek a kollégával! A vasút veszélyes üzem, nem játszótér! Legközelebb kiül a haverjaival a síek közé, mint a verebek a drótra???

Ezúton szeretnénk megragadni az alkalmat hogy felköszöntsük Dió kollégánkat 22. születésnapja alkalmából. Szóval...

Adam a kaller és gödöllői tanulód Boldog Születésnapot Kíván! :)

Nem olyan régi a történet:

Egyik tököli vonatomon dolgoztam egy átlagos kora délutánon. Minden probléma nélkül megérkeztünk, negyed óra várakozás, majd irány vissza Vágóhíd irányába. Egyszercsak megérkeztem egy szoptató anyához, egy férfihoz és egy másik nőhöz akik együtt alkottak egy szép kis csapatot. Lóbáltak nekem két teljes és egy 50%-os 10km-es kiegészítő jegyet, mindezt Szigethalomnál. Megkérdeztem tőlük hogy honnan vannak. Nem mintha bármit is mondtak volna el tudtam volna fogadni, ugyanis jegyvizsgáló által kezelt jegyek voltak. Pluszba még rátett egy lapáttal hogy azt feleték hogy Ráckevéről jönnek és ott adta a kalauz nekik. Már itt lezárhattam volna, a még el sem kezdett vitát, de én tovább faggadtam őket:
VJV: -Akkor mégis mit keresnek egy tököli vonaton?
Utasok: -Hát mit keressnénk, átszálltunk Tökölön.
VJV: -Kezdjük talán először is azzal hogy ezek a jegyek érvénytelenek.
U: -Há' má' mé' lennének érvénytelenek?
VJV: -Azért mert Tökölön nem szállhattak át. Ott ugyanis amióta itt dolgozom soha nem volt és szerintem soha nem is lesz csatlakozás.
U: -Mi márpedig ott szálltunk át.
VJV: -Rendben, de mégha úgyis lenne amit úgy se hiszek el akkor is érvénytelenek a jegyek.
U: -Mé'?
VJV: -Azért mert ezek 10km-es jegyek, és jelenleg legalább 20km-es jeggyel kell hogy rendelkezzenek hogy egyáltalán itt lehessenek. Úgyhogy a következőnél legyenek szívesek leszállni.
U: -Na hülyítsé', ittvannak a jegyek, le akarsz húzni?
VJV: -Elhihetik hogy nem hobbim többször kifizettetni a jegyeket. Nem ettől lesz nagyobb a bevételem. Úgyhogy készüljenek, a következő megálló maguknak a végállomást jelenti.
U: -Mink má' pedig akkor se fogunk leszállni.
VJV: -Akkor sajnos meg kell állítanom a vonatot.
U: -Akkor inkább itt vannak a papírjaim...

Egy mozdulattal el is vettem az iratait, és röpke fél perc alatt kitölöttem nekik a 12 ezer forintos csekket.

Köszöntök minden régi olvasónkat és szeretettel várom az újakat. Remélem minél többen lesznek. A legtöbben biztosan nem ismernek, de talán akad olyan látogatónk is, aki a ráckevei vonalat járja be nap mint nap, ő talán tud hova rakni. Szóval én lennék a "Ráckevés kolléga". Elhihetitek itt is történnek izgalmas, "adrenalinbomba" szituációk amikről érdemes beszélni, hogy ilyenek is vannak, és hogy tanuljunk belőlük. Utasként, és mint a társaság dolgozójaként. De akit nem nagyon foglalkoztat a mi kevei vonalunk az se csüggedjen, ugyanis beszervezésben van egy gödöllői kolléga is, aki mellesleg rokoni kapcsolatban áll velem, úgyhogy szerintem nem lesz hiány a postokból. Frissítésként szeretném felidézni kedves Dió kollégát...

Először is a jövendőbeli kollégákhoz intézek pár szót: Megkérlek titeket, hogy az utasokat ne sértegessük itt a blogon se, mivel ez egy bárki számára nyilvános fórum, úgyhogy a jelzős szerkezeteket inkább hagyjuk ki, ha lehet. (Az utas szót ne pótoljuk állatokkal, ne emlegessük a családfáját, csak ha ezt a vonaton, vagy a peronon is megtettük volna a szemébe...) Az anonimitással nem szeretném ha bárki is visszaélne. Akkor sem él a "Mindent szabad" játékszabály, ha civilben vagyunk. Itt maximum sztorizgatunk, és nem azért csinálom az egészet, hogy anyázásba fajuljon, hanem, hogy tudják meg az ügyfeleink, hogy nekünk sem könnyű. Ennyi az összes kérésem egyenlőre. Szerintem nem sok dolog.

Egyenlőre ennyi. Hamarosan új postokkal jelentkezünk...