A délutáni csúcsban dolgoztam a vonatomon, amire Pesterzsébeten szálltam fel. Körülbelül Soroksárig le is dolgoztam két kocsit, majd át is szálltam az utolsóba, ahol szerintem statisztikailag kimutatható lenne hogy ott van a legtöbb nézegetős, hajolgatós utas. És mivel én nem támogatom a "kalauz elöli futás" nevezetű tömegsportot, így először ezek az "olimpikonok" a célpontjaim, de legalábbis nagyon odafigyelek rájuk. Azt kell róluk tudni, hogy rendre elindulnak hátrafelé és azt kihasználva, hogy másokkal is foglalkozok, a következő megállónál a hátam mögé próbálnak kerülni, ha kicsit többet állunk akkor még a másik kocsiba is sikerül néha átszállniuk. Viszont arra nem gondolnak, hogy a szemfüles jegyvizsgáló ilyenkor figyel rájuk a legjobban. Én sem tettem másképp. Millennium telepen volt egy hölgy aki az utolsó kocsi középső ajtajánál leszállt, lentről megkerült, és még sikerült felpattannia a pótkocsiba. Viszont lefüleltem, igaz azonnal utána menni már nem volt időm. Dunaharaszti felsőn viszont visszaszálltam a pótba (természetesen úgy foglalt helyet a hölgy mintha már jártam volna nála), majd tájékoztattam, hogy az utolsó kocsi is Tökölig közlekedik. Erre ő kért egy kiegészítőt Haraszti külsőig, de én lekontráztam és cserébe kértem tőle egy érvényes pesti jegyet, vagy bérletet. Mondta hogy az nincs, de akkor Pesterzsébettől kéri a jegyet. Közöltem vele hogy onnan sajnos csak pótdíj ellenében tudom kiadni. Ekkor gondolom azt hihette ha mást mond akkor jobban fog járni, és „eszébe jutott” hogy ő nem is ott szállt fel, hanem Hősök terén. De tájékoztattam hogy sajnos onnan is csak pótdíj ellenében tudom kiadni a jegyet. És mivel a következőnél amúgy is leszállt volna ezért nem kellett határozottabban fellépnem hogy a következőnél hagyja el a vonatot, viszont megjegyeztem neki hogy legközelebb nem biztos hogy akkora szerencséje lesz mint most, és lehet hogy előbb jövök. Illetve az eseten kívül volt még egy „bátrabb versenyző” aki fent a vonaton próbált meg kikerülni, de ő is lebukott. Majd a „Következőnél leszállok!” című apró kis monológot ismét meghallgattam, immáron sokadjára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.