A sztori a következő: Felszáll egy hölgy Gödöllő, Erzsébet parkon. Odamegyek hozzá Palotakerten (ott értem el), és a kezembe akar nyomni egy százast.

Utas: "Erzsébet parktól jövök, leszállok, köszönöm."
Dió: "Gödöllő végállomás következik, mindenki leszáll. A viteldíj 125 forint."
U: "Ne játszd már az agyad,  mindenki zsebre vágja közületek."
D: "Nem szokásom. Amennyiben nem óhajt fizetni, szíveskedjen átadni egy iratot pótdíjazásra."
U: "Nem fogom odaadni a papírjaimat, tedd el szépen a százast és ne fontoskodj."
Ekkor visszaadtam neki a százast.
D: "Én még mindíg becsületes vagyok. Úgy látom, még nem utazott velem."
U: "Mi a faszt képzelsz magadról?!"
Ekkor már kinyílt az ajtó, de haölggyel még beszélgettünk
D: "Drága hölgyem, nem értem, miért kelt ki magából, csak mert látott egy becsületes ember. inkább nekem kellene kiakadnom, hogy amit már zsebrevághattam volna, abból naponta meglenne az egész napi étkezésem. Engem ez elszomorít, és próbálok küzdeni ellene. Az, hogy engem arra buzdít, hogy lopjak, szerintem szégyen. Most pedig szálljon magába, remélem többé így nem találkozunk, viszontlátásra."

Ezzel faképnél hagytam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.