Tegnap érdekes esetbe keveredtem. Cinkotán már találkoztam az utassal, akiről most szó lesz. Csak ennyit tudtam róla, hisz ismerős volt. Gondolom egy szakaszra rendelkezett érvényes jeggyel, de akkor épp még egy fiatalokból álló csapatot készültem megdorgálni, amikor Mogyoródon rosszallóan köszörültem a torkom felszálláskor. A srácoknak épp fent volt a szembe ülésen a lábuk, ezért szólt volna az ejnye-bejnye. Amikor a gesztussort elkezdtem emberünk felugrott és az indításjelző visítása ellenére engem majnem elsodorva célba vette az ajtót. A csukódó ajtók között nyomott egy röpke pogót, majd lemenekült a peronra a ragaszkodó ajtók közül.

A srácok értették a célzást, majd megvették jegyüket is Gödöllőig, mivel még nem találkoztam velük azon a vonaton. Ezek után csak annyit mondtam az ajtó felé bökve, hogy biztos megkondult a lelkiismerete, vagy rájött a hasmenés. Jót nevettünk ezen, majd megbeszéltük, hogy ha az előbbi módon akarják kényelembe helyezni magukat, amennyiben leterítenek egy újságpapírt, semmi kifogásom nem lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.