Nemrégiben történt velem az eset, amit most elmesélek. Javában este volt már, 3 kocsis vonatok törték az utat fényszórójukkal a sötétben. Ilonatelepen szálltam át a második kocsiba, aminek a túlsó végén ült egy úr, aki láthatóan zavart tudatú volt. (Be volt lőve, vagy beteg volt, nem tudom, mindenesetre nem volt pia szaga.) Odaértem hozzá és a kutyájához, amikor a kutya barátságosan ismerkedni kezdett.

A gazdáját meg is szólítottam, hogy kérjem jegyét, vagy bérletét. Az úr közölte, hogy nincsen, majd kikészítette a 320 forintot a vonaljegyre, amikor mondtam neki, hogy semmi gond, adok neki szívesen.

Megkérdeztem, hogy meddig utazik, erre azt mondta, hogy Békásmegyerig. Közöltem vele, hogy neki ez a vonat nagyon nem jó. Megkérdezte, hogy hogyan jut el Békásra. Ajánlottam az ellenkező irányú vonatot, majd a metrót a Batthyány térig.

Kistarcsa kórháznál kérésemre leszállt.