Még jó últkorjában hajnali kezdős forda után, dolgom volt a város túlsó oldalán. Amikor sokadik hajnali kelésem után elpilledtem a metrón, az Astoria állomáson felszállt egy utas a kocsiba, majd látva, hogy egyenruhában félálomban punnyadok, félhangosan tett egy mgjegyzést, miszerint "Na, ennyit a békávésokról..."

Erre a mondatra egyből kipattant a szemem. Odaballagtam hozzá, majd megemlítettem neki, hogy hajnali fél négykor keltem és kicsit fáradt vagyok, majd kikértem magamnak a minősítgetést, megjegyeztem neki, hogy naponta több száz munkatársammal azért kelünk fel hajnalban, hogy a főváros forgalmát életben tartsuk. (Az mellékes, hogy kalauz vagyok, de ez az egyenruhán nem látszik meg.) Ezek után kijelentette, hogy csak részegnek nézett, és nem akarta a BKV-sokat minősíteni. 

Ezek után szóvá tettem neki, hogy:
1. Nem ittam egy kortyot sem,
2. Az eredeti mondatával igenis minősítette kompletten a cég összes dolgozóját,
3. Én szégyellném magam ezek után magamat a helyében.

A cseppnyi monológom után szemlesütve bocsánatot kért. (Ezek után ez volt a legkevesebb, amit elvártam...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.