Lehet nincs hol hagyni a kolkot? Lehet, igy tobbet szed ossze, mint gyerek nelkul, es nincs aki megmondja neki, mit tegyen, hogy hasznositsa magat, hogy kezdjen új életet? Lehet mindig csak kitessékelik a nagyok játszóteréről?

Szerintem kemény voltál és bizonyos tekintetben szakbarbár.

Bocs, :).
bence

Ugyan, Dió, nyugi. Neked volt igazad. Ezek pofátlanok, büdösek, meg még szabályellenesek is. Ezen kívül mindig a gyereknek kérnek ennivalóra, de ha az ember szendvicset ad, azt mérgesen utánadobják... "Pénzt kértem, te szemétláda!"-jelmondattal.

Gondolom, a gyerek meg csak azért van, hogy még jobban szánják őket.

Nem, nem vagy igazságtalan. A szabály az szabály. A koldusok pedig mind a koldusmaffiának dolgoznak, és többet keresnek nálad.

Dió: A piros merón már akkor is gyerekkel kéregetett egy nő, amikor én még általánosba jártam. Úgy tűnik megtartotta ezt a "jó" szokását. Érdekes, hogy terhesnek még egyszer sem láttam... Tudom, többen is kéregetnek gyerekkel :( Nővérem egyszer adott a gyereknek egy kakaós csigát (dolgozott, ebédre vette éppen). "Anyuci" egy mozdulattal kitépte a gyerek kezéből és eldobta. Szóval szerintem nem voltál igazságtalan.
Animus: Általában lehet valakit találni, aki vigyáz a gyerekre, pláne ha nagy a család. Ezeknek a nőknek pedig elég nagynak kell lennie, ha már tizenvalahány éve gyerekkel kéregetnek.

Azt kifelejtettem, hogy azt a nőt, akit kb. 10 éves koromban gyakran láttam, azt láttam középiskolás koromban is.

dio a bkvs kaller első esete ahol nem kellett utas vagy más bkvs alkalmazott segítségét kérnie.
egyedül elbánt egy életerős nővel és gyerekével! fanfár!

Szép elméletek, de szerintem egy szociális munkás erre, csak gondterhelten pislogna. Kétlem, hogy a koldus-lét csúcskeresetet nyújtana, főleg, hogy a koldus maffia is lecsípi a maga, nyilván nem is olyan kis részét.

Probáljátok kicsit komplexitásában viszgálni az esetet, a középosztály arroganciája, meg a divatos előítéletei nélkül. Ebben az országban x munkaképes ember van és x/5 munkahely. Nem születhet mindenki Budapestre, óvó szülők közé. Él itt velünk egy országnyi reménytelen helyzetű ember, nem söpörhetjük le őket ilyen fellengzős eleganciával. Szerintem.

Animus: Egy bp-i koldus nem keres rosszul, különösen nem egy ilyen forgalmas helyen. Egyik kedves ismerősöm pénzszerzés céljából, a legszakadtabb ruhájában koldulgatott valamelyik útkereszteződésnél (mivel a szüleivel él, ezért nem hiszem, hogy a rezsire vagy ételre kellett neki). Egyik haverom hívta, hogy lenne meló, jön-e. Erre közölte, hogy egy óra alatt legalább ötször annyit keres mint mi, hülye lesz jönni.
Aki meg a maffiának dolgozik, azt meg nem fogom pénzelni. Ha valaki tényleg rossz helyzetben van, éhezik, az elfogadja az ételt, amit adok. De a többség nem szokta (egy részük ordenáré stílusban küld el a jó édes anyámba).
Volt már persze olyan, hogy majdnem adtam pénzt (elvből nem adok, csak ételt, mert vagy nincs, vagy ha van, akkor felajánlom, hogy veszek neki valamit a boltban), például amikor egy hajléktalan ÚR (tiszta volt, a körülményekhez képest rendezett öltözékben és kulturáltan el lehetett vele beszélgetni) azt mondta, hogy már reggelizett, így fél, hogy amit adnék, az estig megromlana ebben a melegben, de ha nem romlandó, akkor elfogadja. Beszélgettünk egy kicsit, azt mondta, hogy a hajléktalan szálló fizetős részére gyűjt, mert ott nem lopnak és gyakran lehet fürdeni.
Tudom, hogy előítéletes vagyok. Ha nem lennének az embernek előítéletei (nem csak a többi emberrel szemben), akkor sokkal lassabban hozna döntéseket. Nem haszontalan dolog az a tapasztalat. Sokan vannak rossz helyzetben az országban, de az igazán rászorulók (akik önhibájukon kívűl kerültek ilyen helyzetbe) többsége nem megy ki koldulni. Édesapám virágot vett egy idős bácsitól, aki nem tudott visszaadni (talán 1000-ből), mondta neki, hogy akkor tartsa meg a maradékot. Erre a bácsi hevesen tiltakozni kezdett. A vége az lett, hogy virágban adta a visszajárót. Egy kolduló lányt megszánt a nővérem, akart adni neki 500 Ft-ot. 1000 Ft-ja volt, de szeretett volna valamit enni is. Látta, hogy a lánynál van egy 500-as, mondta neki, hogy ad 1000-et, ha visszaad 500-at. Erre a lány felháborodott, hogy miért nem adja oda neki az egészet.

animus 2008.10.18. 03:11:00 >>>

1. Te ilyen megszállott jogvédő vagy? Elmondanám, hogy az ilyen magatartás nem helyes, nem orvosolja a problémát! Még akkor sem, ha szeretnénk ezeket az embereket integrálni a társadalomba, vagy legalábbis segíteni nekik!

2. MINDEN GYEREKNEK VAN HOVA MENNIE! A metróban koldulásnál talán jobb perspektívát jelent a nevelőszülői rendszer, elhelyezés rokonoknál, vagy intézet!!! A Gyámhivatal azért van, hogy gondoskodjon róluk!

3. A metró területe a metróé. ELŐTTE, MÖGÖTTE, 2 utcával arrébb...Bárhol lehet kéregetni, ott nem! Felfogja, vagy kirakják! A plázákban sem lehet kéregetni, pedig ott az emberek nem is fizetnek azért, hogy ott lehessenek! És szerintem bizonyos esetekben sokkal durvábban, agresszívebben hajítják ki az ilyeneket máshonnan. Még hálás is lehet, hogy megúszta ennyivel.

Sejtettem a társadalmi vitát, csak nem akartam ilyen felhangot adni az egésznek. Őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre, és azért nem tettem fel direktben a kérdést, hogy ne legyen offtopic... Élvezet olvasni, hogy mennyire tudtok érvelni, de komolyan! Kellemes hétvégét!

te meg nem tudsz érvelni mert csak egy paraszt kis ellenőr vagy :-(

fuuuuck!

Ha nincs véleményed, te ..., akkor mennyémánel hangyát szedni. Most.

S*ggfej, kemény vagy!

Ha meg annyira sajnálod a koldusokat, fogadd őket örökbe. Hajrá.

Azért te is tudsz ám érvelni.
"nem tudsz érvelni mert csak egy paraszt (...) vagy"
Graaatulálok. Veled sem állnék le vitázni.

Teljesen jogos, mint utas pont ezt a viselkedést várom el a BKV-tól.

Megfordítva, amikor kolduló embert látok a villamoson vagy a metrón - azt a BKV hibájának tartom.

Koldusnak pénzt még sohasem adtam - aki meg akar élni az dolgozzon, vagy fogadja el az ételt.

Rendezni kellene az aluljárók helyzetét, kisöpörni az összes mocskot onnan, pl. a Blaháról a prostikat, árusokat, hajléktalanokat, szórólapozó szemétgyárakat.

Mindig van tisztességes munka amit el lehet végezni.

Az én telepbelépőm is ekkora csodákra képes?:D

Ziher. Mivel az van ráírva, hogy a Budapesti Közlekedési (Zártkörűen Működő) Részvénytársaság dolgozója, aki... Innen annak, akinek vaj van a füle mögött tök mind1, akkor is, ha blöffölsz. Én már Utazásival is küldtem ki csövest az Örsön a peronzáron túlra. Épp úgy, mint a Di-Secesek. Ehhez nem kell jogosultság.

Az utazási feltételek betarttatása nekem mondjuk kötelességem a munkaköri leírásom szerint. Az, hogy Te megteszed -e az már más kérdés, de szerintem neked is az.

Ha az utazási feltételnek nem tesz eleget és felszólításra sem hajlandó akkor kizárható az utazásból. A koldulást még ne tudja fejezni, de ha büdös azzal ott helyben már nem tud mit tenni (márpedig ezek büdösek) akkor neki a végállomás ott volt. Nálam is!

Ha már koldulás. Van a Keleti pályaudvaron egy faszi, egyszer adtam neki pénzt. Illetve háromszor: először, akkor és utoljára. 120 forint hiányzott neki a vonatjegyhez (Tatabányára akart állítólag utazni), hát adtam neki. Két nap múlva megint Tatabányára akart utazni. Mondtam neki, hogy vasárnap már kapott pénzt, a MÁV tarifarendszere pedig nem változott azóta. Utána még kétszer talált meg. A harmadik esetben megkérdeztem, hogy miért akar Tatabányára utazni, amikor az összetarhált pénzből Pesten is tud alkoholizálni (állandóan bűzlött a piától). A negyedik esetben megkérdeztem, hogy ha az elmúlt két hónapban minden áldott nap Tatabányára akar utazni, és már többen is adtak pénzt, abból nyilván el is utazhatott, de ha tudta, hogy nem tud hazamenni, akkor minek jött vissza?

Sajnos elég rövid az agya, már szinte várom az ötödik alkalmat. Szerintetek mit mondjak neki?

Az a fószer jött már oda hozzám is. Mondta h Tatabányára akar menni és pénz kell. Én meg Győrbe és az drágább - válaszoltam :P Erre elment szó nélkül...

Ha jutalomfalatot adsz a kutyának, amikor leül az "ül" szóra, akkor következőnek is le fog ülni az "ül" szóra.

Ha pénzt adsz a csövesnek a metrón, akkor soha nem fog elmenni dolgozni.

Ez a világ rendje. Mindemellett, ha nem Te adsz, valaki úgyis megteszi.

Dió, teljesen beleillik a Don Quijote de la Gödöllői HÉV szélmalomharc sorozatába a cselekedeted.

A félmegoldásokkal való "gennyes seb" kezelés lehet, hogy megnyugtatja a szemét befogó, felületes urbánus lelkiismeretét és így a "jó ember vagyok" önképpel alszik el, ha pénzt ad a csövesnek, de a gennyes seb csak jobban elfertőződik tőle.

A kérdés filozófiai oldala már nem az, hogy a seb mitől gyógyul, a felületes kezeléstől vagy a gyökeres megoldástól, hanem az, hogy baj-e egyáltalán, hogy gennyes a seb?

-Nekem baj, mert a büdös csöves rontja a hangulatomat.
-Animusnak nem nem baj, mert nyugtatja a lelkiismeretét este, ha az ötven forint jótéteményre gondol.
-A csövesnek meg, hogy mi a jó, azt nem mi vagyunk hivatottask eldönteni: felnőtt ember.

De most végiggondolva, magam elé idézve a jelenetet, biztosan én is szemét hatalommániás BKV-snak gondoltalak volna, ha látlak az utcán, mintahogy a fent leírtak tudatában is szoktam adni a csövesnek pénzt, emberből vagyok.

Barna

Emberből avgyok én is. Volt már rá példa, hogy a barátnőmmel álltunk az Oktogonon, és egy hajléktalannal elegyedtünk szóba. Nem volt büdös, a keze volt kérges csak. Ápolt volt, amennyire lehet annak nevezni. Inkább azt mondanám, olyan ember, aki nem tud hazamenni, mint azt, hogy csöves. Ha a külseje nem is, az inteligenciája megnyerő volt.

Beszélgetésünk végén adtam neki 200 forintot. Amúgy a Fedél nélkült árulta. Az újságot nem fogadtam el tőle.

Eredetileg az újsággal jött oda. Beszélgetés közben rágyújtottam, kínáltam, nem fogadta el.

A helyszín és a körülmények azok, amik nem mindegyek ezeknél a találkozásoknál.

Megjegyzendő külön jó pontként, hogy nem bűzlött alkoholtól sem. Van, ami meglépi az ingerküszöbömet. A metrón, kisgyerekkel nem pálya. A helyszínnel volt a bajom mindössze.

Volt, hogy éjszakás voltam, bent Örsön szálltam le a vonatról. Hasonló jellegű deklasszált ürge jött oda hozzám. Annyit mondtam neki, hogy ne a vonaton, mert azt nem engedem. Miután végigkérdezte a peronon az utasokat, felszállt kéregetni. Őt is kikísértem a peronzáró vonalon kívülre. Nem kértem sokat, nem teljesítette.

Azokat, akik utaznak ne zaklassnak. Ha ez nem teljesíthető szerintük, akkor leszállítom. Buszról, villamosról, metróról, HÉV-ről, bárhonnan. Nem azélrt, mert BKV dolgozó vagyok, hanem mert ember.

Nem vagyok jogvédő, csak úgy gondolom a legtöbb ember nem önhibájából, saját lustaságából kerül bajba, hanem mert a gazdaságpolitikánk nem tud kiszolgálni ennyi mindenkit állással, a szocializmusból örkölt rossz beidegződések ellenére sem. Ráadásul a szociális rendszerünk, sem tud mit kezdeni a rászorultakkal jó részével, ilyen esetben pedig az egyetlen ami rövidtávon orvosolja a problémát, betömi az éhező szájakat, az a társadalmi szolidaritás, mikor is az egyén úgy dönt, megosztja egy apró részét a sajátjának a rászorultakkal, és itt most nem számít, hogy maffián keresztül kap-e ételt, vagy piára kell neki. Egy másik ember szükséget szenved és össztársadalmi szinten nem tudunk neki segíteni, egyéni szinten pedig csak ennyire futja. De szerintem ez is valami, jobb, mintha ezek az emberek egyszerűen tömegesen meghalnának az utcán, mint ahogy sokszor (nem is csak önszántukból) ezt teszik.

Nem nyugtatja meg túlzottan a lelkiismeretemet, hisz tudom, hogy az, hogy 10 év múlva hal meg májzsugorban, nem sokkal jobb, mintha most rögtön halna, meg de azért egy picit szerintem akkor is az. Azért sem nyugtatja meg a lelkiismeretem, mert tudom, hogy honfitársaim jórésze úgy gondolkodik, mint itt a blogon néhányan, hogy ha nem adunk nekik akkor majd szépen kihalnak és a koldulás, mint életforma is kihal, ez egy elhibázott szocialdarwinista hozzállás, ha akarod barna le is írom, majd, hogy miért. Vagy úgy gondolkoznak, és ez a gyakoribb, hogy a csöves önhibájából csöves, lusta, életképtelen, stb. Ez is egyébként ilyen neokon szocdarwinizmus, csak jóval előítéletesebben megfogalmazva. És igen az előítéletek, segítenek gyors döntéseket hozni, de okosakat nem. Persze én is mindig sietek suliba menet, de azt, hogy adok e egy polgártársnak ha kér, nem ez a fajta gyors döntés mondatja ki velem, hanem egy egyszerű mérlegelés, hogy mennyit kér, és nekem mennyim van.

Számomra kicsit rémisztő, milyen kegyetlen ideologizálással próbáltok szemet húnyi testvéreink nagy részének nyomora fölött. Ezen nem is lepődnék meg ennyire, ha Dió-t egy vadliberális kozmopolitának ismerném, de tudom jól, hogy ő nem így gondolkodik, és ebből levontam azt a buta következtetést is, hogy a blogolvasók jó része sem.

Persze, lehet, hogy csak zavar van a fejekben, a válaszok nem ilyen kézenfekvőek, a világ nem ilyen egyszerű.

Animus, itt most tényleg nem a hajléktalan puszta létéről van szó, hanem arról, hogy _hol_ van az a hajléktalan. Adott esetben én is szoktam adni pénzt nekik, de azt már nagyon nem szeretem, amikor (bocsánat, de) hugyos-szaros gatyában végigcsoszog a hatvani ingavonaton, és bár indulás előtt 10 perccel elhagyta a szerelvényt, de a Rákosmente és Pécel lakói is élvezhetik illóanyagait már a kocsiba történő beszálláskor.

A gyerekes koldulásra meg tényleg végképp nem vagyok vevő. Oké, anyai szeretet, véletlenül becsúszott egy ilyen az utcai életben, nem ez az első eset, de nem is az utolsó, ez van. De ha tényleg annyira szereti azt a gyereket, hogy mindenét odaadná érte, akkor miért nem mérlegel? Jó-e a gyereknek az, ha velem van hóban-fagyban-sárban, állandóan éhes? Jó-e a gyereknek az, hogy ugyanúgy leköpik az utcán, mint engem? Jó-e a gyereknek az, hogy sose fogja megtudni, milyen az, hogy fedél van a feje fölött? Sosem fogja megtudni, milyen érzés jóllakottan elaludni? Hogy milyen érzés kitanulni egy szakmát, majd elhelyezkedni?

Van ismerősöm, aki hajléktalan is lehetne, ehelyett munkásszállón lakik, dolgozik keményen, mellette leérettségizett és elvégezte a technikumot is. Most munkavezető a kis csapatában. Lehet így is? Lehet.

animus! Akkor mért nem segítesz nekik, hogy változzon az életük. Ne csak pénzt adj, hanem szállást és ételt is! (munka úgysem kell nekik) Téged azért rendesen teletömtek szociális érzéssel, és ál szociológiai tanításokkal. Merőben tévedésben vagy, ugyanis a csövik nagy része igen is pont, hogy maga tehet róla hogy oda jutott ahová, és csak a kisebb részük azok, akik valamilyen rajtuk kívülálló okból jutottak jelenlegi helyzetükbe, (vagyis áldozatok).
De mint az előttem szóló is mondta: Nem az a kérdés hogy mitől csövi, hanem, hogy hol és hogy koldul. Ha probléma az hogy a BKV-s a járművekről, vagy a peronokról eltávolítja a csöviket, akkor gondolj bele miért nem látsz csövit kéregetni mondjuk a parlamentben, a kül hivatalokban, vagy akár a rendőrségen. Egyébként nagyon szomorú, hogy a járművekről is csak a BKV-sok hajlandók eltávolítani őket, ugyanakkor pedig mindenki panaszkodik, hogy koszos büdös a jármű. (nem azért mert nem takarítják, csak már egy bizonyos szint után nem fog látszani)

Úgy látom egy madaras szavazó került közénk...

szerintem is atomot nekik. parasztok. ha csoves lennek en is a meleg metroba mennek es ti is. nyaron egyszerubb nekik mert a parkokban tudnak aludni de az is zavar titeket. nyilvanos wcbe nem engedik be oket ezert az utcan vegzik a dolgukat. igaz ott vanak a szallasok ahova nem mennek be mert felnek elaludni ott. soknak van maszek munkaja a koldulason kivul de abba is beletudunk kotni mert nem adozik. nem tudom hogy mibol gondoljatok hogy kulonbek vagytok, bar mikor ti is ide juthatok.

animus: Édesapám összeakadt valami hajléktalanvédő idősebb úrral, ő maga mondta, hogy a budapesti hajléktalanok kb. 1/3-a, aki egyáltalán fel akar hagyni ezzel az életformával. Ha meg alkoholban szenved szükséget akkor nem szánom meg. Lehet, hogy az az egyetlen öröme az életben, de piára én is el tudom költeni a pénzt (ha nem sajnálnám rá és nem kellene másra). A gyomromat viszont szeretem, meg az evés egyébként is létszükséglet, ezért "fizetek" néha természetben (=étel). Persze csak ha nem küldenek el vele a ...-ba.
Egyébként, ha választani lehetne, akkor inkább a fagyhalál, mint a májzsugor (kedves csoporttársaim megígérték, hogy ha hasonló helyzetbe kerülök, akkor az állategészségügyi szempontokat szem előtt tartva (át)segíteni fognak rajtam).
A gyerekkel koldulást pedig változatlanul elítélem (különösen, hogy az egyik nőt már tizenx éve látom a metrón és mindig gyerekkel). Én már azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nem a sajátja... a maffiát pedig nem kívánom íly módon támogatni.
Tarthatsz kegyetlennek, vagy aminek akarsz, sokan mondtak már el sokmindennek (Volt, aki pont azért hülyézett le, mert odaadtam valakinek az ebédem. Még szerencse, hogy ennyire különbözőek az emberek.:))
A nagymonológ végére: Az, hogy valaki rossz helyzetben van, nem jelenti azt, hogy rá nem vonatkoznak a társadalmi normák. Ezeknek a betartása többnyire nem pénzkérdés, mégis tesznek rá egyesek magasról (hihetném azt, hogy lehetetlen a dolog, de van több pozitív példa, ami megerősít ebbéli hitemben). Vannak nekik is jogaik (meg elvileg kötelességeik is), de én a szabad országot úgy értelmezem, hogy mindent szabad, amivel másoknak nem árt. Tartsuk tiszteletben az emberi méltóságot, de cserében ők is tartsák tiszteletben az én "hülyeségeimet" (=pisinek, fürdésnek, kéregetésnek is meg van a maga helye és ideje).
Ráadás:): Rájöttem, hogy úgy lehet megállapítani, hogy mennyire részeg a csöves, hogy 1) aki meg akar dugni, az még viszonylag józan (tudja, hogy mocskos, így nem fogom viszont inzultálni) 2) aki megkérdezi, hogy fiú vagyok-e vagy lány, az útban van a (holt)részegség fele 3) aki fiúnak néz, az vagy vak, vagy tök részeg 4) az ebbe a kategóriába tartozó már annyira "kész", hogy békén hagy.

Traktoros: Szóval te olyan józan mérlegelést vársz, egy (anyagilak, mentálisan, lelkileg, fizikailag, társadalmilag) periférián lévő embertől, mint amivel te rendelkezel. Ez szerintem igazságtalan elvárás és képmutató is.

Chris von Bone, igen én inkább Ferge Zsuzsának hiszek, mint neked aki egy mondaton belül háromszor írja le a 'csövi' szót és még a forrásait sem nevezi meg. Indulatból nekem is megy a moralizálás, csak nem hiszek benne.

Vakond97, ezek az értékítélettel párosuló összekacsintások is az előző rendszer maradványai szerintem, mindenesetre régen nem vagyok már szadeszes. Remélem ez a tény segít, hogy.. ne legyen rangon aluli a velem való értekezés.

Kacsa: Ha a hajléktalanok nagy része már föl sem akar hagyni ezzel az életformával (ami egyébként igaz), az nem biztos, hogy a lustaságukból adódik. Egy csövesnek igen kényelmetlen élete van, azt egy magamfajta kényelmes és lusta emebr nem tudná elviselni. Ez tehát azt bizonyítja szeirntem, hogy a hajléktalanok nem lusták, hanem reménytelenek, a helyzetüket kilátástalannak tartják. Szerintem ebben sokszor teljesen igazuk is van. Egy 50 éves ember anyagi, kapcsolati és tudásbeli tőke hijján mi a fenét tud kezdeni magával mikor 20 éve megszűnt a munkásszálló ahol lakott és a gyár ahol dolgozott és egyszerűen nem kell senkinek?

A pia és minden drog, ebből a helyzetből való menekülés, a lelkiek szintjén, így ismét csak el kell mondanom, nem várható el, hogy egy ilyen helyzetben lévő ember ugyanolyan derűs és egyenes erkölcsel moralizáljon az alkoholról, mint te. A nyomor ugyanis elsorvasztja az erkölcsöket és, a társadalmi normáknak való megfelelés igényét.

Miért ne szarná le egy csöves, hogy pár fölvulakodott kék meg fehér-galléros meg nagyszájú fiatal, elhúzza az orrát a bűze elől. A társadalom kibaszott vele, hát ő most csakazért is szembesíteni próbála a társadalmat a hiányosságaival. Ez teljesne logikus viselkedés, mélységes meg nem érteni akarás rejlik viszont a gőgös érdektelenségetek mögött.

ewq: összekacsint.

Vakond97 neked még annyit: reménykedek benne, hogy a szolidaritás és az empátia pártfüggetlen érték is lehet, minden propaganda ellenére.

Animus: Az, hogy meg lehet magyarázni, hogy miért cselekszik úgy, ahogy még nem jelenti azt, hogy el is kell fogadni. Most szándékosan sarkítok: Valakinek nincs pénze (/mp3 lejátszója, mobilja...), de látja, hogy másnak van. Irígykedik és ellopja másét. Egyfelől lehet sejteni a cselekedetének mozgatórugóit, de ettől még ugyanúgy elítélem, mert nem vesszük el másét (persze a testvérek kivételek :)). No, sarkítás vége.
A rossz helyzet sem hozza ki mindenkiből az "állatot" (ezúton kérek elnézést a többi állatfajtól, hogy az ember nevű állatot hozzájuk hasonlítom :)) lásd több, általam felhozott példát (virágárus idős bácsi, a tiszta hajléktalan... ember az embertelenségben). Ez az én csökött kobakomban azt jelenti, hogy lehet ezt másként is. Amíg azt látom néhány embernél, hogy alig van pénze, de még mindig "egyenes a gerince", mert neki fontos, hogy reggel bele tudjon nézni a tükörbe, addig lesz pozitív példa is (az más kérdés, hogy a neveltetése, vagy más miatt cselekszik-e így).
Egyébként úgy is meg lehet ideologizálni, hogy miért nem ad valaki cigire, alkoholra pénzt, hogy ha adna, akkor annak az embernek ártana (az egészségének) és ezt tiltja a vallások többsége ;)

Attól függ, hogy kivel és miért kell együtt érezni, szolidaritást vállalni. Mert ezt bizony, csak úgy mint valakinek a bizalmát nem mindenki kapja meg.

Kacsa: az, hogy van pozitiv példa is, hogy vannak hősök, akik a nyomorban is emberek tudnak maradni, nem jelenti azt, hogy ez az atlagos, ez a normalis, ezek kiragadott pozitiv peldak, mikozben tudjuk, hogy a nagy tobbseg nem igy mukodik. Nem a szupermenbol kene kiindulni, ha arrol van szo, hogy miert is nem baj, ha az embereket lelojuk (van aki tuleli).

Ideologizálni meg lehet mindent és mindennek az ellenkezőjét is, de én azt mondom, még mindig jobb ha egy ember különböző kábítószerekkel él egy picit tovább, hisz minden nap egy új esély, mintha ledobnánk a tajgetoszról, azért amilyen helyzetbe került és ahogyan erre reagált.


Vakond97: a reneszánsz és a francia forradalom között a nyugati ember megfogalmazott egy szerintem egyetemes emberi erteket, a társadalmi szolidaritást. Ez azt jelenti, hogy minden honfi- és embertárs, megérdemli a normális életet, és ha ezt nem kapja meg a társadalom többi része szolidarítást vállal vele, ismeretlenül is. Az elméleti szépségen kívül gyakorlati haszna is van az ilyen hozzáállásnak, hisz bárki kerülhet nyomorult helyzetbe. Erre épül a társadalombiztosítás vagy az adózás.

Láthatóan nálunk ez a dolog nem igazán fejlett, többek között azért is, mert azt az individualista butaságot verték belénk, hogy nem pusztán szorult helyzet, hanem az együttérzésre való érdemesség szubjektív szempontjait is belekeverte a mesébe. Persze a szociális rendszer ösztönözzön a munkára, de nehogymár, te döntsd el ránézésre az utcán, melyik csöves érdemli meg azt a 100 forintot és melyik nem. A hozzászólásokból hovatovább arra következtetek, hogy szerintetek egyik sem.

lophatnának laptopot és csinálhatnának távmunkát az aluljáróból, de nem teszik. ezért egyik se érdemli meg.

Kedves anonimus!

Én ilyenre ma már nem gondolom úgy, hogy kötelező. Mert lehet látni, hogy kikre és mikre megy el az adókból a pénz (putriban parabola) míg ugyanazokat az embereket látom évek óta csövezni a város bizonyos pontjain. Vállalnék én szolidaritást csak nem a munkaképes de lusta mihasznákkal (lásd koldus a metrón- amiről eredetileg szó volt).

Kedves Vákum97!

A nickem animus. :)

Aki külsőre munkaképesnek látszik, az attól még nem biztos, hogy az, de ennél is fontosabb dolog, hogy hiába van ezer munkaképes emberem, ha csak 300 munkahelyet tudok teremteni, valakik kiszorulnak a játéktérből.

És igen mivel a társadalmi elosztás elsődleges csatornája a csőd szélén áll (ez az államháztartás), ezért érveltem én is a másodlagos, öntevékeny csatornák melett, mint pl, hogy mindenki ad 1 forintot a koldusnak, hogy élhessen ő is.

Animus: Budapesten a munkahely kérdés nem teljesen olyan, mint mondjuk vidéken. Édesanyám munkahelyén (egy benzinkút) pl. szinte folyamatosan keresnek munkaerőt, de akit a munkaügyi központ kiküld, az az esetek jelentős százalékában közli, hogy ő csak egy aláírást kér, hogy keresett munkát, nem akar itt dolgozni, míg vidéken tényleg -enyhén szólva- siralmas a helyzet. Most pedig (legalábbis az eredeti post erről szólt) egy Budapesten élő, életerős, viszonylag fiatal nőről van szó...
Szolidaritás: Én azt régebben úgy gondoltam, hogy akiknek éppen jobban megy, az segít azon, aki épp valamiért rossz helyzetbe került, hogy ki tudjon lábalni ebből és majd ő is viszonozni tudja ezt másoknak. De ez a mostani rendszer (legalábbis egy jó része) egy feneketlen kútnak tűnik, amibe az az arányában kevés becsületes adózó hányja bele a pénzt, de nekik csak rosszabb lesz és akik kapják, azok egy jelentős részének eszében sincs kilábalni abból a helyzetből, amiben jelenleg van. (Régebben alatt azt értettem, amikor Édesanyám GYES-en volt a csemetéivel és sokat segített az a pénz. De a kifizetett pénz valószínűleg már régen megtérült az Állam bácsinak, mert egyrészt jómunkásemberek a t. szülők, másrészt hozzájárult 4, potenciális adózó felneveléséhez.)
Bármilyen szívtelenül is hangzik, de az ember önző és első sorban a saját és rokonai boldogulását nézi. (Ha megnézed, az állatvilágban is ez van. A hangyabolyban is azért olyan önzetlenek, mert rokonok.) Ilyen szempontból Vakondnak is van némi igazsága.
Sajnos az emberek sokszor, sok mindent megfogalmaztak már, azt mégis másképpen mennek a dolgok (nézd meg, mit hirdetett pl. a kommunizmus, vagy mi volt a Francia forradalom jelszava és végül mi lett belőle).
Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy aki segít, azt kihasználják (tudom, én naiv). Ha folyik egy csövinek az orra és én megkérdem, hogy kér-e egy zsebkendőt, akkor már rögtön pénzt is akar... (az már más téma, hogy én, szívtelen és elfajzott egyén, elvi okokból nem adok neki és igyekszem lehetőleg udvariasan lerázni.) Hogy megint visszatérjek az állatvilágra: Van "önzetlen" állatfaj. A tanárunk egy denevérfajt hozott fel példának, ahol azok, akik aznap táplálékhoz jutottak, adnak azoknak, akiknek nem sikerült. Eddig szép is a dolog, csakhogy az egyedek ismerik egymást, aki nem segítene, az máskor nem kapna a többitől táplálékot, így éhenhalna, szóval nem éri meg másokon "potyázni".

Bocsi az elírásért. Szóval Kedves Animus!

Az lehet, hogy nincs munka, de akik vidéken élnek azoknak általában van kertjük amit meg lehet művelni, de azzal dolgozni kell. Az is érdekes, hogy a tetőt nem javítják ki, de parabolát szereznek valahonnan.
Aki pedig el tud menni lopni, az dolgozni is tud. Azzal én nem vállalok szolidaritást, és felháborít, hogy ilyen miatt vonnak le annyi adót. Az pedig ilyen körülmények között nem csoda ha az ember már csak a saját és családja túléléséért küzd.
A másik. Győr belvárosában mama ül a lépcsőn és koldul. Egy irattartó bugyi van a kezében. Ebben egy kézzel írott papír és egy személyi igazolvány. A személyi román volt!!! A pár forinttal tudnék e segíteni kérdésre a válasz az volt, hogy haza lehet takarodni, erre elkezdett átkozódni (mindenki szabadon eldöntheti, hogy románul tette e - de megsúgom én nem értettem mit mond) De ezek után ha a csöves odajön h alkoholista és piára kell komolyan mondom adok neki pénzt mert legalább nem hazudik...
Viszont a metróról lepakoltam volna én is ezt a nőt gyerekestül!

Kacsa: Aki Dió első ránézésére életerősnek tűnik, az még nem biztos, hogy munkaképes is. Vannak a külsőn kívül mentális, lelki, családi és még ezerféle dimenziók, ami miatt nem tud, vagy nem akar kikerülni nyomorúságos helyzetéből és megsúgom a benzínkútra se vesznek ám föl akárkit.

A szolidaritásnak valóban az adózáson keresztül kéne érvényesülnie, és mivel ez tényleg döcög minálunk, azért vetettem föl az újraelosztás második csatornájaként, a lelkiismeretre bízott jótékonykodást. A darwinista példádhoz is hozzátenném, hogy természetesen hosszútávon kifizetődő dolog lenne ez, hisz tuti, hogy 1000 rászorultból párszáz visszairányítható az (adozó) munka és értékteremtés világába, ehhez viszont az első lépés a szolidaritás, a beleélés, a probléma megértése, nem a félelemmel vegyes önzés, helyenként finoman megszórva rasszizmussal és kiábrándult politikai fásultsággal. A francia forradalom eredménye 'csupán' korunk értékeszményének megalapozása lett, a modern művészet és politika kezdete. A kommunizmus pedig történelmileg balul sült el ugyan (ahogy a hozzás hasonlóan áltudományos szociodarwinizmusra építő kistestvére a nemzeti szocializmus is), de a társadalomtudományoknak és társadalomtudósoknak egészen új löketet adott, és nem utolsósorban becsempészte a szolidaritást a vadkapitalizmusba, neki köszönhetjük, hogy értjük a nagytőkések és a nagytőke működését, a szakszervezeteteket, stb, tehát első ránézésre paradox módon a világ demokráciáinak is jót tett. Egyszóval úgy gondolom az elvi okaid mögött hiányoznak az elvek így valóban a szívtelenség marad. Én nem keresek valami jól, de nem szoktam azér beledögleni a párszáz forintba meg a cigibe amit megosztok azzal aki kér. Ha megfelelően lennénk nevelve, talán jobban megtudnánk felelni a magasztos elveinknek, mindenesetre az időleges bukás nem szabad, hogy elvegye a kedvünk, törekedni kell egy jobb világ felé foggal körömmel. Főleg aki gyereket akar, hogy a rokonokra utaljak picit.

Vakond97: ez a kertes dolog szörnyű naivitásra vall. A rasszizmussal meg nem tudok mit kezdeni, de lehet nem a cigányok hibája, hogy az amúgy is szegregált oktatási rendszerünk nem vértezi föl őket a fogyasztói társadalom visszásságaival szemben, mindenesetre azt mondani, hogy nembaj, biztos van kertje egyen répát, az végülis megy mindenkinek ösztönösen... miközben azt látja, hogy mindenki más a tévében menedzser meg fodrász meg anyámkínja)

És megintcsak nem csövik lopják ki az adóforintokat, akiknek semmi bevételük sincs, és mégcsak nem is a feketén dolgozó cigányok, hanem a vállalkozók, méghozzá a fehér vállalkozók vannak itt is többségben, és ez a réteg pont úgy gondolkodik, hogy inkább nem adózik, mert ilyen körülmények között nem csoda ha csak a saját és családja túléléséért küzd. Az atomizált kígyó a saját farkába harap, a társadalom pedig fűbe, ezzel a mentalitással. Próbáljátok elfogadni, hogy amíg görcsösen ragaszkodunk ahhoz amit tanultunk, addig itt maradunk a gödörben, az eddig tanult gondolkodás vitt minket ide. Ideje volna mindent elfelejteni és elkezdeni előről a leckét.

Rasszizmus? Én csak nem szeretem azt aki a sült galambot várja és nem megy el dolgozni. (Nekem egyetem mellett érdekes módon sikerül.) Van kertünk is, tudom mit jelent. Nem költünk paradicsomra, szederre almára és még pár más zöldségre, vagy gyümölcsre. Akkor viszont mikor egy vidéki riportot olvasok a neten ahol pár munkanélküli arról panaszkodik, hogy kevés a segély mert a faluban lévő egyetlen kis boltban 600 Ft a paradicsom, akkor eldurran az agyam.
Szó nincs itt rasszizmusról, máshol sem igazán. Én az embereket nem bőrszín alapján értékelem. Ha rendes becsületes akkor ember. Van aki sokat utazik a munkahelyére és csak minimál bért kap, de dolgozik. Van aki pedig azt mondja ennyi pénzért a lábát nem teszi ki a házból. Amikor eltűnik egy fél erdő majd pár napig olcsó tüzelő eladó egy merci utánfutójáról az is vérlázító. Ahogy a fent leírt koldusos téma is ami ezt az egész komment áradatot elindított. Az a világ ahol az előfordulhat, hogy valakinek az legyen a csúcs állás, hogy egy másik országba települjön át koldani az szánalmas ( Emil Kusturica filmben is van ilyen mint téma )
Az pedig, hogy valaki tanul az iskolában vagy sem, az nem faji kérdés. De mivel ez a hely nem erről szól én nem mennék bele ilyenekbe.
Az utazási feltételekben le van írva, hogy mit szabad és mit nem. Függetlenül attól, hogy érez e valaki együtt a koldussal vagy sem, nagyon helyesen cselekedett Dió kolléga.

Animus: A benzinkutas példánál a hozzáállásra szerettem volna utalni, miszerint már az elején közli, hogy kár a gőzért, ő nem akar itt dolgozni és csak azért jött el, hogy megkapja azt a bizonyos aláírást, ami ahhoz kell, hogy kapjon munkanélküli segélyt. Az is igaz, hogy 8 általános mindenképp kell hozzá (most már 18 év a tankötelesség határa, szerintem ennyi időbe csak belefér, ha valaki nagyon akarja), valamint van olyan benzinkút, ahonnan röpül az illető, ha valami csaláson kapják, úgyhogy tényleg nem vesznek fel mindenkit.

A Francia forradalmas és a kommunizmusos példát pedig arra a mondatodra hoztam fel példának, ahol az egységes emberi értékeket említetted. Lehet, hogy valami jól hangzik (és az ötlet is jó), de attól még a megvalósítás vezethet olyan eredményekre, amire nem lehet büszke az emberiség. Ez a gondom azzal, amikor valami magasztos cél nevében akarnak valamit gyanúsat csinálni (nagyon OFF: nézd meg a keresztes háborúkat: -állítólag- a kereszt nevében mentek oda, pedig akit a kereszten megfeszítettek, a szöges ellentétét hirdette az ilyesminek (a gyermekek hadjáratáról inkább nem is beszélek)).

Ha már emberi értékek: Ott volt a Nagyapám, akit bizonyos értékek szerint neveltek. Túlélt 2 világháborút, 2 forradalmat, rengeteg "izmust" és rendszert és azt kellett látnia, hogy valójában egyik sem felel meg az ő "értékrendszerének". Pedig olyan szépeket mondtak, de nem akként cselekedtek. (vissza a 2. ponthoz)

Segítséggel valószínűleg tényleg vissza lehetne irányítani pár embert a munkaerőpiacra, de mint már mondottam volt, azért nem vagyok híve a pénz adásának, mert ha egy alkoholtól bűzlő embernek, vagy a koldusmaffiának adnám, attól még ők nem lennének előrébb. Ha ruha, étel stb. formájában kapják az szerintem inkább a javukra válik (a túléléshez mindenesetre hozzájárul). Úgyhogy inkább fizetek a segélyszervezeteknek vagy valamelyik szeretetszolgálatnak, vagy adok valami ennivalót. Tudod, a szerinted nem létező elveim miatt :) A szívtelenségemet meg talán inkább közönynek nevezném, ami többeknél együtt jár azzal, hogy sokat vannak a város belső részein.

A félelmemet, önzésemet pedig sajnos nem tudom teljesen levetkezni, mert van némi alapja (annyi mindenképpen, hogy emberből vagyok). Egyébként hol találtál a firkálmányaimban rasszizmust? :) Sehol sem szidtam a negrid vagy a mongolid rasszba tartozókat :P Mondjuk azt már beismertem, hogy vannak előítéleteim, vagy ha úgy jobban tetszik: némi tapasztalatom (igaz, hogy zsenge koromból fakadóan igen kevés), innentől már csak egy lépés, hogy rámsüssék, hogy rasszista vagyok.

Lehet egy kérdésem? Ne vedd személyeskedésnek, de nem szoktak téged kihasználni, ha ennyire lelkesen adakozol? Mert, ha valaki segítőkész (akár anyagiakban, akár másban), azt elég rendesen ki szokták használni. (És csak elenyésző részük segít viszont.)

Nem jó az értéktelenségbe menekülni, mondván, annyiféle izmus volt és lesz is, egyik olyan, mint a másik és mindig valami rosszat csinálnak a nevükben. Szerintem az értékek, az elvek fontosak és lehet valaki konzisztens ezügyben ha át tudja venni azt ami neki megfelel és ami hasznos. Ha azt mondod, hülye idealista vagyok, szerintem ez egyrészt nem igaz másrészt pedig sehova sem vezet az agnoszticizmus sem, akkor meg már jobb elkötelezni magad egy,kettő vagy száz érték mellett, ha jónak tartod őket. A másik választás amúgy is a nihil és az anómia, és minden ember választ értékeket, legföljebb nem szereti kimutatni a foga fehérjét. Hogy aztán a politika mire használja a tiszta eszmét, az tényleg kemény dolog, de ez nem von le az eszme értékéből, és a hataloméhes politikusok miatt nem hiszem, hogy el kéne rettenünk az értékektől, főleg, hogy ezzel végképp az ő malmukra hajtjuk a vizet. Elbutult fogyasztók leszünk kapaszkodó pontok nélkül és azt lehet csinálni velünk amit csak akarnak. Asszem erre magyarország remek példa. Erről is az értékek ilyen hanyag kezelése tehet, szóval nem értek egyet a mondandód első feléből következő állításokkal.

A második: fizetsz a segélyszervezeteknek? Mert én nem, ugyanis ők pont nem tudnak semmit kezdeni az aprómmal, abból aztán senkinek sem lesz új ruhája, de mikor személyesen kérik tőlem, nem szeretek nemet mondani, minden ideológiától és anti-ideológiától függetlenül. Lehet, hogy csak aranyból van a szívem, de az is lehet, hogy valaki kér valamit, akkor okkal kéri, ha nyomorog akkor nyomós okkal kéri, én pedig minek is tagadnám meg tőle.

És szerintem az alkohol is segítség lehet, olyan amilyen, megvannak a slideeffektek, de olcsó és legális, ideig-óráig elvarrja az idegrendszer elvarratlan szálait. Semmi csodálkozni való nincs azon, hogy ha valaki nyomorog annak ez létszükséglet legyen, mondom én inkább azon csodálkozom (és azt tartom ha nem is idealizmusnak, de moralizálásnak), hogy te azt várod el egy abszolút szegénységben élő embertől, hogy normatisztelő, udvarias és absztinens legyen.

A cigányozás pedig inkább Vakond írásából sütött, bár adod alá a vonót te is, de az előítéletek, mint te is beláttad nyilvánvalóan jelen van a posztok nagy részében. Nem kell ettől félni, nem kell takargatni, ki kell nőni, meg kell haladni.

Kihasználni leginkább a kutyám szokott, de valahogy nekem is jólesik a dolog. Talán belénk is be van ez kódolva, mint a denevérekbe. Lehet, hogy nem kapunk cserébe semmit, de az ösztöneink megnyugodnak, méltónak érezzük magunkat kapni. Már hogyha adtunk úgyértem.

Mennyire zsenge az a kor? :)

Én azt hiszem sehol sem írtam le hogy cigány (kivéve persze most)...

Nincs is szükség ilyen szofisztikált megoldásokra. Gondolom nem is gondoltál rájuk. Ellentétben a románokkal, akikkel szemben (szintén) éreztettél némi kollektív utálatot. Semmi gond, de azért ne tessék majd fölháborodni, mikor a szlovákok jönnek oszt magyartvernek.

Animus: A hülyét nem mondtam (és nem is gondoltam), csak az idealistát ilyen téren és a saját tapasztalataimból (abból a kevésből:)) indultam ki, miszerint vannak, akiknek "ha a kisujját nyújtja az ember, a karját is akarja" és itt most nem csak a hajléktalanokra gondolok mert mindenhol vannak ilyenek (pl. valakinek segítesz megoldani a matekházit, a következő dolgozatnál már azt kéri, hogy add hátra a dolgozatlapodat, aztán azt, hogy hadd másolja le rólad az eddigi házikat...).

Nem arra gondoltam, hogy nem kellenek értékek, hanem arra, hogy attól még, hogy hangoztatják őket, nem biztos, hogy úgy is cselekszenek. Ha valamire rá van sütve egy név, ami réges-rég még jelentett valamit ami jó, az nem jelenti azt, hogy ha ma annak a nevében tesznek valamit, az feltétlenül jó. Persze szükség van az értékekre, de nem azért fogok valamit tenni, hogy mások rámsüthessék azt az elfelejtett jelentésű szót (persze itt most csak a tudatos cselekvésről beszélek). Inkább megyek a magam feje után, a saját "értékeim" szerint (ennek a kialakulásában persze nagy szerepet játszott a neveltetésem (leginkább a szüleim), olvasmányaim, azok amiket az iskolában tanultam...) Ha valamelyik ismerősöm/rokonom szóvá tesz valamit, akkor átgondolom a tanácsát, ha olyan emberről van szó akinek számít a véleménye.

Az úgy nem igaz, hogy fizetek valamelyik szervezetnek, inkább ha valahol gyűjtés van (leginkább az ismeretségi körömben) akkor körülnézek, hogy van-e valamim. Vagy templomi gyűjtésnél szólnak, hogy ekkor gyűjtenek valamire és olyankor mindenki egy kicsit többet dob be, ha úgy ítéli meg. Sok kicsi, sokra megy.

Lehet, hogy nyomós okkal kér tőlem valaki valamit, de olyan is, hogy nem (ld. az útkereszteződésnél kéregető ismerősömet). Nem ismerhetem mindenkinek a hátterét, de úgy vagyok vele, hogy nem mérlegelek, hanem megkérdem, hogy jó-e neki az étel (ha van nálam, vagy van időm venni) és ha jó neki, akkor adok. Ha meg mindenképpen pénzt akar, de azt mondja, hogy ételre kell, akkor tehet egy szívességet... (persze lehet velem alkudni, legalábbis egyszer egy nő már meggyőzött arról, hogy ne kenyeret, hanem kolbászt vegyek, mert kenyere már van:))

A cigányozásba (bár előítéleteim nem csak velük szemben vannak) inkább belenőttem, sajnos. Amíg csak egy családot ismertem, ahol mindkét szülő azért gürcölt, hogy a gyerekeik tudjanak tanulni, addig nem értettem, hogy másoknak mi bajuk velük, őszintén szólva azt sem, hogy a második fiú miért utálja a többi cigányt. Azóta rájöttem, hogy neki több oka van rá, mint nekem, hiszen két tűz között van.

Tőlem igyon, amennyit akar, végül is felnőtt ember, csak tartson be bizonyos szabályokat, ez nem feltétlenül pénzkérdés. Az hogy valaki Merciben ül, az nem jelenti azt, hogy minden szabályt betart (már megint az irígységgel vegyes előítélet!). Viszont az önpusztítását nem fogom támogatni, ugyanúgy ahogy nem hordok magamnál cigit csak azért, hogy ha kérnek tőlem, akkor tudjak mit adni (volt olyan füstölgő a családban, akit az a bizonyos ollós állat vitt át a másvilágra:(. A legádázabb ellenségemnek sem kívánnám.)

Én eddig azt hittem, hogy a kutyám használ ki a legkevésbé. Erre most róla is kiderül, hogy hátsó szándékai vannak... Ha nem is ad pénzt, a vérében van a kertészkedés és a cipész mesterség, de bármikor megyek oda hozzá, lelkesen csóválja a farkát és felvidít. Amije van, azt megosztja velem (ez általában a sár és a nyál változó arányú keveréke, némi szőrrel elegyítve). Szóval őt sem önzetlenségből etetem, hanem azért, mert szereti az embereket (leginkább roston sütve:) és jó nyálasan).
Ilyet meg nem illik kérdezni:) egyébként 21.

Én segélyezettet írtam. Te gondoltál egyből ezek szerint rájuk. Ez bizony csúnya általánosítás és rasszizmus ;)
A tótok már így is beígértek egy kis tankos városnézést, várom szeretettel őket.
A románozást visszautasítom, csak egy esetet írtam le. De azért mondd meg, hogy szerinted a miért kellene nekem Győrben egy román állampolgárnak pénzt adni és kinek rontja az országimázsát? Az első amit a külföldi észrevesz a városban az ez.
Amúgy ajánlom figyelmedbe a legújabb Moldova könyvet :)

"És szerintem az alkohol is segítség lehet, olyan amilyen, megvannak a slideeffektek, de olcsó és legális, ideig-óráig elvarrja az idegrendszer elvarratlan szálait."

Hát igen. Sideeffekt a halál is. Ami az alkoholizmus egyenes következménye. Biztos, hogy jó ezt így hagyni?!
Vagy sideeffekt az agresszió is, ami részegen előfordul. Biztos, hogy jó ezt így hagyni?!

Legális....Van egy olyan kifejezés, hogy abúzus. Ez azt jelenti, hogy vmely anyag a társadalmi normáknak nem megfelelő felhasználása. Ugyanez a Technokollal való szipuzás is. És nem érdemel kitűntetést. Függetlenül attól, hogy legális beszerezni az adott anyagot...

Zbr; en sem tamogatom, de megertem az alkoholizmust es amig nem rangatja ki belole valaki vagy inkabb valakik az alkoholistat, addig reszemrol nem az a megoldas, hogy nem adok neki penzt mondvan ugyis piara kell neki, menjen a fenebe, szokjon le, egyszoval nem moralizalok, hanem odadom a penzt azt majd o eldonti mikor jon el az ideje annak, hogy abbahagyja a pialast es kolt inkabb masra. Es a pia bizony eletben tartja oket. Szoval nem orulok hogy belekerulnek emberek, de ha mar benne vannak jobb nekik ha isznak, mintha meg inniuk se lehetne, maradna az orok szenvedes. Es nefeledjuk, hogy nem joltaplalt napkozisekrol van szo hanem hajlektalanokrol.

Vakond: szep kontra, de azer ne legyel ra tul buszke..

Kacsa: erdekes, hogy en is annyi vagyok, megis mennyivel okosabb.. :P

Udv nektek Gentbol, bocs az ekezetek miatt, nomeg a kerkedesert.. :)

Azért a város nevét nyugodtan írhattad volna "f"-fel :)

Kacsánál nem vagy okosabb. Csak más a felfogásotok.

Animus: Amit írtál a szolidaritásról, meg a közösségi segítség hiányát pótló egyéni segítségről, szem nem jól van.

Az egyéni segítség csak lelkiismeretet nyugtat, és így az ember hamarabb elfelejti, hogy ezt a problémát közösségi szinten kellene sürgetnie, amíg a halál nevezetű mellékhatása az alkoholnak szépen eljön a függőért.

Az rendben van, hogy elsősorban nem az alkoholt kell elveni szegénytől, hanem a bánata gyökerét megszüntetni, de akkor ezt kell tenni. Márpedig, ha pénzt adsz neki, akkor egy kamumegoldást csinálsz, amivel lezártnak mutatod az ügyet, és nem lóg a levegőben az, hogy ezzel valamit kezdeni kéne, mert elfelejted a megynugtatott lelkiismereted miatt.

(amúgy azért, mert bocsánatot kérsz a kérkedésért, még tenyérbemászó lesz a kommented... :) Mint Fleko annak idején: "Kurvaanyád! Bocs!"

Uff.

animus 2008.11.03. 23:05:48 >>> Az alkholizmus halálhoz vezet. Egyértelmű. Milyen halálhoz? Hosszú, fájdalmas, a környezet is megszenvedi (még akkoris, ha az illető csöves).

Ezt támogatni angolosan szólva pointless...

Add azt a 20 Forintot egy leszokást segítő alapítványnak: azzal életet menthetsz...Azzal a 20 Forinttal, amit a csövesnek adsz: még mélyebbre taszítod.

Mondom: az egy dolog, hogy pillanatnyilag jó neki és jót cselekszel így vele és hálás lesz... De két pillanat múlva már nem lesz neked hálás az, akit egy részeg csöves megtámad, agresszív vele szemben, stb.

Mindigis lesz, aki ad nekik ugyanakkor piára pénzt, hát miért is ne állhatnál be te is közéjük. Épp ezért ne: valaki úgyis mindig... Nem kell neked annak lenni!

Animus: Ékességem három erény: szép vagyok, okos és szerény!:) Nem kérkedésképpen, de értem minden nap egy 12,5 méteres hosszú, sötét "limuzin" jön, sofőrrel.:P
Tudod, az rajtam nem segít, ha megint leissza magát a "lelkem", ugyanis már volt pár afférom (amire már az okt. 21-i hsz-omban utaltam). Szerencsére nem lett eddig semmi bajom, de engem kifejezetten zavar ha másoktól pénzt tarhálnak, elisszák, majd a maguk tétova módján, khm "közeledni" akarnak hozzám. Én meg gonosz vagyok, hogy nem adok nekik pénzt, de ahogy viselkednek és amiket mondanak, azért első felindultságomban egy józan embert igencsak hímtagon billentenék. (A pénzt pedig inkább párizsis/kolbászos zsömlére költöm. Lehet, hogy ételfüggő vagyok és ha nem jutnék hozzá a napi adagomhoz, akkor abba belehalnék?:))
Abban egyetértek néhány előttem szólóval, hogy ez a fajta tüneti kezelés nem jó. Egy ilyen állapotban lévő alkoholista már nem hiszem, hogy képes lenne segítség nélkül leszokni (őszintén: szerintem arra sem lenne képes, hogy a leszokásáról döntsön). Az más kérdés, hogy rá szabad-e kényszeríteni az elvonóra, vagy azzal már csorbulnak a jogai?

Illed: egyfolytában a szemem előtt lebeg. hogy meg kéne szüntetni a probléma gyökerét, ugyanakkor attól tartok, erre se én, se mi, se pedig egy közalapítvány nem lenne képes, így azt józan döntésnek tűnik, hogy amíg ezt a kapitalizmus nevu izét nem patcheljük meg szépen, addig odadom neki a pénzt, aztán csináljon vele amit akar. Igen mástól is megkapja a lóvét, tehát nem oszt nem szoroz, hogy adok-e neki ígyis-úgyis iszik, de szerintem azzal, hogy adok neki pár forintot, szerényen, de osztozom a szenvedésében, addig amíg nem találok jobb megoldást a dologra. Ő pedig elfelejtheti a baját és az alkoholizmus valóban halálos is lehet, de szerintem ezt a csönvesek sokkal jobban tudják nálunk, részemről rájuk bízom a döntést és se nem kezdek el neki bölcselkedni, se nem dugom dutyiba. Nem szokta megnyugtatni a lelkiismeretem, hiszen minden egyes alkalommal körvonalazódik a probléma, egyszerűen, csak ha kérnek valamit és megtehetem én adok, nem kérdezem mire kell, ha meg tudom mire kell akkor pláne nem. Nem hiszem, hogy ártok vele, hiszen mindenképp megkapja ugye a pénzt, nem használok túl sokat, de mégis többet mintha csak elmennék mellette, közalapítványnak meg nyilván nem adok pénzt, elnagyolt és kezdetleges megoldásnak tartom, ráadásul nem is túl költséghatékony.

Ilyen körmonfont (de)moralizálást amúgy rég hallottam, hogy itatom a csövest, hogy nyugtassam a lelkiismeretem, az meg meghal miattam, szóval ne csináljam, és ne aggódjak majd meghal más miatt.

Nonszensz. :)

Kacsa: engem egyszer meg akart verni egy nyóckeri fehér kis suttyó és megütöttük egymást és neki vérzett és azóta csak a cigányoktól félek a fehérekől nem. De ez rajtunk nem segít mint érv, egy olyan vitában, hogy adjak e a cigányoknak pénzt vagy ne. Nem tudom érzékelhető-e a hasonlat, 1400 kilóméter van bennem, 25 óra allatt és kicsit kótyagos a fejem, ezenkívül egy retardált kőművessel jöttem 100 km/h -val végig a 3ason aki azt hiszi magáról, hogy ő vállalkozó és polgár is. De azért szerencsés stopp volt mert szinte egész Brüsszeltől elhozott minket.

Brüsszel egyébként egy város Gent mellett, és az egésznek kevés köze van Genfhez.

És mindig tenyérbe mászom ha a hülyeségtől reszketek: ott jó meleg...

Ja szóval Kacsa, semmi gond azzal, ha nem adsz pénzt, de ez az prekoncepciós flamelés, hogy miért nem (ami egyébként biztos a lelkiismeretfurdalás jele), szerintem erőltetett. Ezt mind magatokra vehetitek!

Csók! ;)

Animus: A te pénzed, költsd amire akarod, amíg nem gondolod úgy, hogy ez az egyedüli és üdvözítő megoldás a problémára és nem akarod ezt másokra ráerőltetni (valamint nem ártasz vele)...
Amit meg leírtam, hogy miért nem, azt érvelésnek szántam. Ha már vita, akkor legyen vita, de lehetőleg kulturált formában (eddig úgy vettem észre, hogy ez utóbbi feltétel nagyjából teljesült). A vita (nem a veszekedés!:)) nálam azt jelenti, hogy érveket sorakoztatnak fel a népek valami mellett/ellen. Nem lelkiismeret-furdalásból, hanem azért, mert mindenki szeretné meggyőzni a másikat az "igazáról". Lehet, hogy furdal valamiért a lelkiismeretem, egy részéről tehetek, másról nem. Például, ha belegondolok abba, hogy mennyi előnyhöz jutottam a családom által, az egyfelől igazságtalannak tűnhet, mert más ezt nem biztos, hogy megkapta. Itt most nem anyagi előnyökre gondolok, hanem olyasmire, hogy odafigyeltek rám, ha nem ment a tanulás, Édesanyám órákig tanulta velem a verset, vagy gyakoroltatta az írást... csupa olyan dolog, ami nem kerül pénzbe és többeknek mégsem volt benne részük. Sajnálom őket, mert nem tehetnek róla, de ettől még nem adnék nekik pénzt.
Azt nem tartom gonoszságnak, ha valaki tudni akarja, hogy mi lesz a pénzével. A szüleim is meg szokták kérdezni, ha kérek tőlük és nem irígységből vagy önzésből. Szólnak, ha szerintük hirtelen felindulásból valami hülyeségre költeném, vagy olcsóbban is meg lehetne oldani. Lehet, hogy szívtelennek tűnik, de ha régebben vásárolni mentem, akkor sem bizalmatlanságból kellett nekik a blokk alapján forintra pontosan elszámolnom hanem, hogy szokjam, hogy ez lesz az életben is.
Egyébként a "prekoncepciós flamelés" szókapcsolaton jót mosolyogtam. A sok családos példáért meg bocsánat, azt hiszem, egyre inkább kezdem megbecsülni azt, hogy ilyenek.

Részemről halott a topic, még a többiek ha írnak valami izgalmasat akkor szívesen reagálok.

Kacsa veled kapcsolatban pedig azt gondolom, aranyos lány vagy, de jobb lett volna ha anyukád nem a memoriterekkel nyüstől, hanem a szövegértést verik beléd jobban, de lehet én fogalmazok homályosan. Mindenesetre köszönöm én is kúltúrált eszmecserét, azt hiszem sikerült megismernünk egymás álláspontját.

Továbbá szívesen látlak titeket barátaimmal alapított közös blogunkon a sama.blog.hu-n. És bocs a reklámért Dió, gondolom nem bánod!

Hai,
Bence

Dehogy haragszom. Megmondom őszintén, hogy már én is néztem, ugyanis láttam, hogy tévedt onnan át valaki. :)

Nem tudom mi történt mostanában, de semmivel kapcsolatban nem tudok új sztorit karcolni. Minden megy a normális kerékvágásban.

Láthatjátok, hogy az össz változás csak annyi, hogy tettem ki egy HÉV-es galériát oldalra a saját fotóimból. Ezen kívül abszolút semmi nem jut. Idenézek én is nap, de ez sem látszi meg túlsággal... :S Majd igyekszem. Amúgy a vita tényleg kimerítő volt, nagyon tetszett nekem személy szerint. Nem is tekinteném flame-elésnek amit egyszer-egyszer csiáltatok, mert legalább egyik-másikótokról tényleg kiderült, hogy mit gondol.

Az egyet nem értés hál' Istennek nem fajult anyázásba, hanem csak kultúrált vitába. Komolyan mondom, élmény volt olvasni. Köszönöm! :)

Animus: A tanítónéni a hibás, ő adta fel a verseket sőt, még írnunk is kellett nála! A szövegértést nem beleverni kell a gyerekbe. :) Reklamálni meg a T. Szülőknél lehet (bár szerintük már lejárt rám a garancia).
Az a nagy bajom az Internettel, hogy hiába a hangulatjelek, a hangsúly, irónia, mimika attól még nem jön át. Egyébként hol voltak szerinted szövegértési problémáim? Azt tudom, hogy nem fogalmazok elég tömören és érthetően és ezért bocsánatot is kérek! Meg azért is, hogy nem veszem mindig figyelembe, hogy egy adott mondatomat -hangsúlytól függően- többféleképpen is lehet érteni. A szóvicceket már így is hanyagoltam :(.
Köszönöm én is az eszmék cseréjét, bár azt mondják, hogy javíthatatlan vagyok;) A bloghoz meg sok sikert!
Dió: Nekem azért tegnap gondoskodtak arról, hogy ne legyen egyhangú az utazásom: Ilonatelepen (Gödöllő fele) egy cigány nő (vagy őrült volt szegény, vagy csak szimplán ápolatlan) mindenáron Csömörre akart menni, de jegye az nem volt és nem is akart venni, hanem inkább anyázott helyette. A vonat megállt a megállóban és várt (pedig azt mondják, hogy nem szokása (bocs:)). Kalauz bejelentette a késlekedés okát, az utasok morogtak... Ami viszont érdekes volt, hogy mennyire eltérően reagált a kaller és a vezető a szidalmakra: Az előbbinél a "hölgyem" megszólítás dominált, míg az utóbbi a "Nem b+olsz b+, mert leraklak b+!" mondattal adott nyomatékot a mondandójának (pedig nem is őt szidták). A nő végül leszállt.

Tetszenek ezek a költői túlzások!
Tény,a jegyvizsgáló illedelmesen próbálta megoldani a dolgot,de nem az ő felelősége tartani a menetidőt.No meg csóri vezető vonza a parasztokat!Ismerem őt,nagyon jó srác és sokan szeretik.Mindenkit megvár,ha kell ellnézést kér,szereti amit csinál.Már Őrsön elöntötte a sz@r az agyát,mert az anyját szidta egy hájfejű picsa,hogy miért nem Csömörre megy...Én megértem a srácot-elfogultság nélkűl-hiszen nem könnyű vigyorogni mindenkire aki meg sem érdemli.Igen a srácnak nagy az igazságérzete,kár,hogy kevés az ilyen ember!Kiáll az igazáért,ha kell védi az ártatlanokat (jelen esetben a fizető utast)...Ami pedig a sok b+ -et illetti:Ne túlozzunk!Egyszer mondta csak,és ha olyan merész vagy , hogy idézed őt,legalább pontosan tedd.(Bocs én is a vonaton űltem Őrstől Mogyoródig,a középső ajtó magasságában.)Biztos elmenne még az életkedve is ha a főnökei fülébe csak az jutna vissza,hogy kiszaladt egy "basszameg".Ő is ember,mégha pár utas csak robotrabszolgának véli!Nem akarom,és nem is kell őt védenem,meg tudja védeni magát,de ne azt bántsuk aki lelkes és szereti a munkáját!Ha nem hiszed,kérdezd meg Dió-t,elég jól ismeri a srácot.

Netudmeg: Nem állt szándékomban bántani, remélhetőleg nem is írtam annyira konkrét dolgokat, hogy rá lehessen jönni a kilétére (bár te megcáfoltál). Az volt érdekes, hogy a két ember mennyire másképpen reagált ugyanarra a dologra. Ennek szólt a beírás is. Én erre a b+ kategóriában gazdag mondatra emlékeztem, ami után a kalauz csitította is. Ha mégsem így volt, akkor elnézését kérem! Én is az emlékeimre támaszkodom, akárcsak te.
Mielőtt megkérdeznéd, én is kijövök előbb vagy utóbb a sodromból (az egyik ok, hogy nem mentem tanárnak az ez).

Igen, a motorászt kellőképpen jól ismerem, akire kacsa panaszkodott. Én személy szerint örülök minden alkalommal, ha a motorvezető jön és segít.

Van, hogy az ember jóval feszültebb az átlagosnál, és ennek egyszer le kell csapódnia. Nála ez általában nem szolgálatban szokott megtörténni, nem egy agresszív srácról van szó.

Bár ezt az esetet ő is mesélte nekem, és nem úgy, mint azt, amire életében a legbüszkébb.

helyes-helyes.

@animus: ez bűncselekmény te balfasz