A népszerűség átka
2010.10.25. 14:22
Népszerűnek lenni, ismerjük el, nem rossz buli. Még az én munkámban sem. Hiszen ott van a rengeteg utasom is, aki szolgálat leadása után is megismer, lepacsiznak velem a fiatalabbak, sőt, az idősebbek is köszönnek általában.
Na jó, mondjuk előfordul az is, hogy egyik másik utasom megijed tőlem, akkor is, ha civilben szállok fel. Ez történt múltkor is. Zsófialigeten léptünk fel a kedvesemmel a vonatra, hogy lassan hazamenjünk. Amikor felszálltam és egy utas a kocsi végén felismerte a hangomat, rám nézett és a vijjogó indításjelzés alatt, az ajtó által majdnem odacsukva ugrott le a vonatról.
Barátnőmre mosolyogtam, majd csak annyit mondtam, hogy biztos vaj volt a füle mögött... Hozzátartozik a történethez, hogy ritkán sem dolgozom gyakorlóban és bőrdzsekiben... ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kacsa. 2010.10.26. 21:07:10
Mottó: Nem vagyok vak, csak rövidlátó ;)
Utolsó kommentek