Reggel össze-vissza egy jelentéktelen ám megdöbbentő leszállításom volt. Az ember ugyebár általában jobban figyel és pörög a végzős vonatán. Ez velem is így működött, ráadásul a hátsó motorkocsiba megjegyezhető volt az utasmennyiség, aki Kórháznál szállt fel. Ezalatt érts egyetlen egy árva utast. Ezt el is mondtam még amikor felszálltam, nem is volt vele semmi hiba, fogyott a kiegészítő jegy bőséggel.

A kocsi másik felében volt azonban egy hölgy utas, aki nem figyelt. Budapest bérletet mutatott mindössze, majd amikor megkérdeztem tőle, hogy hol szállt fel, a megszokott beidegződés működött nála. „Kistarcsa kórháznál” mondta ő, és ezzel úgy gondolta, hogy jól is végezte a dolgát. A válaszom csak annyi volt, hogy legyen szíves egy másik megállót mondani, mert biztosan nem ő volt az a 40 körüli úriember, aki Kistarcsa kórháznál szállt fel és ráadásul még mindig az utolsó ajtónál állt. A jegyváltást a hölgy megtagadta, úgyhogy felszólítottam, hogy Cinkota állomáson hagyja el a vonatot.

Könnyek között állt az ajtóhoz, hiába kínálta fel a vele szemben ülő utastársa, hogy megveszi Neki a jegyet, nem volt hajlandó elfogadni a segítséget. Inkább leszállt.

(Részlet a személyes naplómból)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.