Múlt hét vasárnap óta fekete zászló lobog Cinkota állomáson. Nyugdíjazása előtt nem sokkal tragikus hirtelenséggel elment közülünk Éva néni.

Ő, volt az, akinél először leszámoltam kalauzként az első szolgálataim bevételével. Aki még a frissen önállósított Diónak az akkor még esetlen és összezavarodott kalauz srácnak segített a papírmunkában. Látszólag zsörtölődve, de végtelen nagy türelemmel, a tartózkodóban lévő jegyvizsgálókkal együtt segített eligazodni a forintok és a darabszámok között. Hogy lassan megtaláljam a kapcsoatokat. Ő volt az, aki szigorú hangjával pillanatok alatt megtöltötte a tartózkodót, aki a kéttálcányi apróm miatt perlekedett velem, valamint a rendszeresen tőlem kapott űrjegyek miatti plusz munka okán zsörtölődött. "Dió, már megint veled van a baj!" mondogatta érces hangján.

Együtt nevetett velünk még nem is olyan rég a tartózkodó felé vágott kicsi ablakon át. Sajnos ennek vége szakadt. Már csak megrendülten állunk Cinkotán, hogy nyugdíjas búcsúztató helyett temetésre készülünk. Eső áztatta vonatok, vizes peronok és egy lengő fekete zászló a csípős hideg októberben. Ennyit hagyott hátra maga után a szomorú kollégáinak.

Isten veled, Éva néni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kaller.blog.hu/api/trackback/id/tr161484929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vyca 2009.10.29. 23:41:30

Nyugodjék békében.

hevgabi 2009.10.30. 12:34:18

Eszembe jutott, mikor még kezdő kallerként a kétrész között otthagytam a leszámolásom, és hazajöttem. Ebéd közben hívott Éva néni, hogy kevesebb pénzt adtam be 10.000 Ft-tal. Rögtön eszembe jutott, hogy 50 db 200-as a szekrényemben volt. Teljesen leizzadt, aztán persze cifra fogadtatásban volt részem Tőle. :)
Aztán már mint vizsgázott utánfizetési pénztáros, az Ő szekrényéből haszánltam a jegyeket, csináltam is galibákat, ami után jött is a fejmosás.:)
De persze sokat köszönhetek is neki, mindíg segített a leszámolásnál, és persze az UFI-ban is.
Na és persze nem beszélve a rengeteg vicces és érdekes sztorikról melyeket az itt eltöltött hosszú évtizedek után el tudott mesélni.:D

Szomorú, hogy ilyen hirtelen kellett elmennie.:(

Nyugodj békében Éva néni!
süti beállítások módosítása