Pénteken ismét belsőztem. A vonat első kocsijában egy úriember mondta, hogy szeretne jegyet venni. Mondtam, hogy adott utazásra a jegyellenőrtől nem lehet jegyet venni. Azt válaszolta, hogy úgy tudta, hogy a kalauztól tud jegyet venni a HÉV-en. Keserű szájízzel megkopogtattam a bal karomon a karszallagot. Mondtam neki, hogy a pótdíj helyszínen hatezer forint, csekken tizenkettő... Vagy leszáll a következőnél. Mondta, hogy Cinkotáig utazik, időre megy és késésben van. Szeretné megvenni a jegyet, de Rákosfalván nem tudta.

Amikor megemlítette Cinkotát, felragyogott a szemem. Mondtam neki, hogy én is Cinkotáig megyek, ha tényleg ott száll le, akkor vegyen egy vonaljegyet a diszpécsernél, és eltépem. Így is történt. Néha nem jön rosszul egy-egy mentő ötlet... :)

A bejegyzés trackback címe:

https://kaller.blog.hu/api/trackback/id/tr7809392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Athee 2008.12.10. 13:52:37

Na igen, nem árt ha van mentő ötlet. De ezt a bp-i sínbohócokkal nem lehet eljátszani:S Egy pöce of szar! Seggfejek. A Héven legalább meg lehet dumálni velük! :)

Athee 2008.12.10. 14:09:51

Na ezt nem mondanám! :) Akkor az én dumálokám jó! :P

Dió, a kaller · http://kaller.blog.hu/ 2008.12.10. 14:16:02

Akkor, ha belső szakaszosak vagyunk, van aki (például én is), elmondja az utasnak, hol tud legközelebb vonaljegyet venni és leszállítom az utast. Ez az eset is csak azért volt kivétel, mert az utas Cinkotáig ment és én is.
süti beállítások módosítása