Múlt hét szombaton a Hűvösvölgyben szereztem be néhány nem túl kedves "ismerőst".

Történt ugyanis, hogy a Hűvösvölgyben, hogy vártam az indulási időt, hogy mielőbb hazaérhessek az utolsó metróval, mivel a haverommal már baromi fáradtak voltunk. A kellems este után hallgattunk a Junkiest, full civilben, hulla fáradtan. Egyszer csak az utasok beszélgetésére lettem figyelmes. (Kábé velem egykorú társaság, legalább 5 fő)

-Szálljunk le cigizni.

-Minek? Szól érte valaki? Ilyenkor már a kutya se ugat miatta.

Cigi előhúz, tűz előkpar... Ekkor álltam fel.

-Ha már ennyire lusták vagyunk, hogy felállni, és leszállni, nem akarunk önként, ha bagózni készülünk -BKV-s kitűzőt előhúztam, jól láthatóan megmutattam- akkor szeretném látni a jegyeket, vagy a bérleteket.

A bíztató barátunk, akinél szintén ott lappangott kézben a füstropi, nem tudott prezentáni semmit. A számláló még 3 perc fölött ketyegett. Úgyhogy még bőven volt idő mindenre.

-Legyél szíves leszállni, elballagni az automatához, megvenni a jegyed. Addig még a cigi is belefér.

Ezzel lesomfordált. Nagyon szerettek, amikor visszajöttek, sejthetitek. A dekket eldobták, lyukasztottak, leültek, ők beszélgettek tovább, és minden visszazökkent a normál kerékvágásba a Moszkva térig. Hogy utána történt-e valami, én már nem tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.