Amikor a kultúra kiveri...
2008.10.12. 22:54
A (most már lassan múlt) héten történt velem, hogy felszállok a vonatom második kocsijába, amikor is a ficakban ül egy 6 fős társaság, fiúk-lányok vegyesen. Egyetlen srác volt jegyes, de pesti bérlete volt.
-Köszönöm, ez az előző megállóig volt érvényes, kiegészítőt kellene venni.
-Biztos?
-Biztos. Meddig kéred?
-Meddig vegyem?
-Mondjuk a leszállásod helyéig.
-Akkor egy diák lesz Gödöllőig.
Ebben meg is egyeztünk. Eljutottam Szilasra a kocsi végéig, de már nem sikerült átszállnom. Leültem, mint az iszap, és elkezdtem zenét hallgatni headseten keresztül, de nem túl hangosan, jó az, ha az ember a külvilággal is törődik néha.
Ők elröhögcséltek, és üvöltették a telefonból azt a zajt, ami zenének nem nevezhető, ezért választottam inkább a saját kedvenceimet, a kocsi túlsó végén. Úgy voltam vele, hogy ez számomra már megszokott, és ha bárkit zavar, akkor úgyis odamegy hozzájuk.
Így is történt, felállt egy harmincas hölgy, és odament hozzájuk, hogy a zenét kapcsolják ki, és legyenek egy kicsit halkabban, mert zavarja őt a tevékenységük. Erre a reakció:
-Jówanmá, ne parázzá! Gödöllőn úgy is leszállunk, különben is mi a f@sz közöd van hozzá, hogy mit csinálunk?!
A nő azzal fenyegetőzött, hogy szól nekem, és velem tetet rendet. (Talán olvasta a múltkori posztot, amikor írtam, hogy a jegyvizsgáló az utas partnere...) Ezek után leült a helyére. Fél perc múlva megtört az áhított "csend" és béke. Folytatódott az egész előlről.
Ekkor már én mentem oda beszélgetni velük:
-Headset.-Mutatván a fülest.
-Ismerem. És?!
-Én is tudom használni, nektek sem ártana, mert zavarjátok az utasokat. Szeretném továbbá, hogyha kicsit visszább vennétek az arcotokból és a hangerőből.
-Rendben, máris. -zene elhallgat, srácok elnémulnak.
-Köszönöm.
Ezek után összemosolyogtunk a hölggyel, és visszamentem a kocsi túlvégére, az időközben hűlő helyemre. Már lassítani készültünk Mogyoródra, amikor az egész kezdődött az elejéről. Ekkor felálltam, visszaballagtam, és csak annyit mondtam, hogy Mogyoród végállomás következik. Erre kitört a hőbörgés és a lázadás. Adtam a Megálljt a forgalmistának és a járművezetőnek. A járművezetőnek ujjal tettem egy hívó gesztust. Erre meglódult felénk a forgalmista is.
Járművezető (JV): -Mi a gond?
Én: -A kiscsávók zavarják az utastársaikat, és többszöri kérés után is lábbal tiporják az utazási feltételeket, azzal, hogy üvöltetik azt a sz@rt.
Forgalmista (FSzT): -Rendben, akkor illene a három srácnak lekotródni.
JV: -Sürgősen.
Kellőképpen barátságtalan volt a nézésük a srácok felé. Miután némi anyák napja, és trópusi klímára küldés után leszálltak. Még elmondtam nekik, hogy ha megtanulnak normálisan viselkedni, nem fog ilyen előfordulni. Ezek után fel voltunk kérve orális kielégítésre a BKV-s, kéjelgő édes anyukánkkal együtt (sokat emlegetik, ha BKV-s lenne, már komolyan gondolom, hogy megcsapkodtam volna őket), hogy mégis mit képzelünk mi magunkról, és különben is csesszük meg.
Ezek után alig 4 perc késéssel sikerült tovább mennünk Gödöllő felé.
Visszafelé megköszöntem az FSzT-nek szíves segítséget és közreműködést.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kacsa. 2008.10.12. 23:10:14
A bejegyzést olvasva azon lepődtem meg, hogy amikor a hölgy szólt, elhallgattak egy időre.
Dió, a kaller · http://kaller.blog.hu/ 2008.10.12. 23:15:01
aGinger · http://aginger.blogspot.com 2008.10.16. 12:53:14
vorti 2008.10.16. 20:45:39
Benzoate Ostylezene Bicarbonate · http://fbi.gov 2009.01.11. 19:15:35
Lehet, valamelyik este ugyanezekkel akadtam össze Gödöllő felé. Kórháznál már rájuk szólt egy középkorú asszony, hogy csituljanak a mobiljukkal, de semmi reakció. Már elég morcosan én is szóltam, hogy "légyszi" aztán mikor ez is hatástalan volt, elég határozottan szóltam, hogy ha csak az kell a megértéshez, akkor szívesen kib@xom az ablakon a vacakjukat. Ez hatott - vagy az, hogy akkora vagyok, mint belőlük kettő.... :) Morogtak még jó darabig, de rámnézni se mertek. Amilyen mérges voltam, valszeg ki is hajítottam volna, meg őket is le a vonatból Kistarcsán - utólag gondolkodtam el, hogy mibe került volna nekem három kihajított hülyegyerek meg egy 150 ezres iPhone... :)
Utolsó kommentek